|
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem egy holdas éjet elrabolt.
De benne állt, hogy arca gyönge rózsa,
haja arany, s a szeme kék írisz.
Nem akadt lap, mely kinyomtatta volna,
de nékem tetszett, s tetszett néki is.
Hogy elolvastam ott a kis-szobában,
ő piros volt, s én meghatott.
A kanári is fenn a kalitkában
kidugta orrát, s hallgatott.
- Köszönöm, - így szólt Vilma végül,
- gyönyörűszép e költemény:
hadd tegyem el örök emlékül!
- Elteheti, - feleltem én.
És ő az írást összehajtva
keblébe rejté gondosan,
aztán a karját nyakamba fonta,
s megcsókolt forrón, hosszasan.
Azóta írtam sok jobb verset,
- közölte néha tíz lap is,
de én azt tartom, s mondja Vilma is,
hogy az az első, bár senkinek se tetszett,
az volt a legszebb!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet:...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Meghitt beszélgetés a verandán
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
|
