|
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem egy holdas éjet elrabolt.
De benne állt, hogy arca gyönge rózsa,
haja arany, s a szeme kék írisz.
Nem akadt lap, mely kinyomtatta volna,
de nékem tetszett, s tetszett néki is.
Hogy elolvastam ott a kis-szobában,
ő piros volt, s én meghatott.
A kanári is fenn a kalitkában
kidugta orrát, s hallgatott.
- Köszönöm, - így szólt Vilma végül,
- gyönyörűszép e költemény:
hadd tegyem el örök emlékül!
- Elteheti, - feleltem én.
És ő az írást összehajtva
keblébe rejté gondosan,
aztán a karját nyakamba fonta,
s megcsókolt forrón, hosszasan.
Azóta írtam sok jobb verset,
- közölte néha tíz lap is,
de én azt tartom, s mondja Vilma is,
hogy az az első, bár senkinek se tetszett,
az volt a legszebb!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
|
