|
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel viharzik elő. Hazajött
a kedves. Szemében hajnali csókunk
örömével s kora csillagokkal az ajka
között. Kislányt tanitott és
magával hozta fehér nevetését.
Hogy jött, jánosbogár riadt fénnyel
a sövény feketéjén, de már
elfullad lassan a kert s házunk
alól elúszik a csöndben. Madarak
mozdulnak álmukban a fán és gyöngén
sipognak felőle a holdra. Már én is
régóta csak róla énekelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Valaki
Kitölteni az űrt,
a dolgok réseit
csak...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Hódolás
Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
|
