|
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel viharzik elő. Hazajött
a kedves. Szemében hajnali csókunk
örömével s kora csillagokkal az ajka
között. Kislányt tanitott és
magával hozta fehér nevetését.
Hogy jött, jánosbogár riadt fénnyel
a sövény feketéjén, de már
elfullad lassan a kert s házunk
alól elúszik a csöndben. Madarak
mozdulnak álmukban a fán és gyöngén
sipognak felőle a holdra. Már én is
régóta csak róla énekelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» Elza
Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
|
