|
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás öröm, remény nekem.
De nem tudod és én nem tudhatom,
Hogy baktató, fakó évek során
Nem únom-é meg majd várásodat?
Nem zúzom-é be gyilkos unalomból
Az aranytükröt, mely arcod őrzi?
S fanyar, terjengő, gyilkos unalomból
Nem tépem-é ki szálanként hajam,
Reménytelen dühvel a szélbe szórva
Foszlányait a brokátlobogónak?!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
|
