|
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink énekelnek,
Dícséretére epedő,
Eszményi, tiszta szerelemnek.
Nem ég a legszebb láng soká,
Ha táplálékot nem találhat,
Bolond, ki cél nélkül csatáz,
Míg elfáradva összeroskad.
S ha már könyörgve porba hull
A föld ura - leány elébe,
Méltó, hogy keble édenét
Ez is legott megossza véle.
Kinek lelkéből már kihalt
Ez öntudatnak bűszkesége,
Nem érdemes, hogy férfiú,
Nem érdemes a lány kegyére.
S a lány szivében hogyha nincs
E szent törvénynek öntudatja,
Szeresse lánytársát, hisz azt
Eszményi tisztán imádhatja.
Csak most szeretlek még nagyon,
Mióta, lányka, már enyém vagy,
Minden csók, minden ölelés
Szivemre újabb láng gyanánt hat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szemeid szeretem
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván,...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Boldogság
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére,...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» Ujkori románcz
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten...
» Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
|
