|
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink énekelnek,
Dícséretére epedő,
Eszményi, tiszta szerelemnek.
Nem ég a legszebb láng soká,
Ha táplálékot nem találhat,
Bolond, ki cél nélkül csatáz,
Míg elfáradva összeroskad.
S ha már könyörgve porba hull
A föld ura - leány elébe,
Méltó, hogy keble édenét
Ez is legott megossza véle.
Kinek lelkéből már kihalt
Ez öntudatnak bűszkesége,
Nem érdemes, hogy férfiú,
Nem érdemes a lány kegyére.
S a lány szivében hogyha nincs
E szent törvénynek öntudatja,
Szeresse lánytársát, hisz azt
Eszményi tisztán imádhatja.
Csak most szeretlek még nagyon,
Mióta, lányka, már enyém vagy,
Minden csók, minden ölelés
Szivemre újabb láng gyanánt hat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Korai még a konty nekem
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
|
