|
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink énekelnek,
Dícséretére epedő,
Eszményi, tiszta szerelemnek.
Nem ég a legszebb láng soká,
Ha táplálékot nem találhat,
Bolond, ki cél nélkül csatáz,
Míg elfáradva összeroskad.
S ha már könyörgve porba hull
A föld ura - leány elébe,
Méltó, hogy keble édenét
Ez is legott megossza véle.
Kinek lelkéből már kihalt
Ez öntudatnak bűszkesége,
Nem érdemes, hogy férfiú,
Nem érdemes a lány kegyére.
S a lány szivében hogyha nincs
E szent törvénynek öntudatja,
Szeresse lánytársát, hisz azt
Eszményi tisztán imádhatja.
Csak most szeretlek még nagyon,
Mióta, lányka, már enyém vagy,
Minden csók, minden ölelés
Szivemre újabb láng gyanánt hat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes levél
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Azt mondod...
Azt mondod: egy őrangyalt ád az Isten
Minden...
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» Bölcs Marun meséje
"Volt egyszer." Bölcs Marunról
Szól ez együgyü...
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
|
