|
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink énekelnek,
Dícséretére epedő,
Eszményi, tiszta szerelemnek.
Nem ég a legszebb láng soká,
Ha táplálékot nem találhat,
Bolond, ki cél nélkül csatáz,
Míg elfáradva összeroskad.
S ha már könyörgve porba hull
A föld ura - leány elébe,
Méltó, hogy keble édenét
Ez is legott megossza véle.
Kinek lelkéből már kihalt
Ez öntudatnak bűszkesége,
Nem érdemes, hogy férfiú,
Nem érdemes a lány kegyére.
S a lány szivében hogyha nincs
E szent törvénynek öntudatja,
Szeresse lánytársát, hisz azt
Eszményi tisztán imádhatja.
Csak most szeretlek még nagyon,
Mióta, lányka, már enyém vagy,
Minden csók, minden ölelés
Szivemre újabb láng gyanánt hat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A jegyes éneke
Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Szép vagy...
Szép vagy, midőn elgondolkozva állsz,
S mint a...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» Vágy
Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
|
