|
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink énekelnek,
Dícséretére epedő,
Eszményi, tiszta szerelemnek.
Nem ég a legszebb láng soká,
Ha táplálékot nem találhat,
Bolond, ki cél nélkül csatáz,
Míg elfáradva összeroskad.
S ha már könyörgve porba hull
A föld ura - leány elébe,
Méltó, hogy keble édenét
Ez is legott megossza véle.
Kinek lelkéből már kihalt
Ez öntudatnak bűszkesége,
Nem érdemes, hogy férfiú,
Nem érdemes a lány kegyére.
S a lány szivében hogyha nincs
E szent törvénynek öntudatja,
Szeresse lánytársát, hisz azt
Eszményi tisztán imádhatja.
Csak most szeretlek még nagyon,
Mióta, lányka, már enyém vagy,
Minden csók, minden ölelés
Szivemre újabb láng gyanánt hat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» Márvány a homlokod
Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Titkunk
Az embereknek nem mesélek rólad.
Nem mondom el...
» Bóldog óh ezerszer
Bóldog óh ezerszer a' szív,
A' ki olly...
» Ősszel
Beteg, hervadt az őszi táj,
Minden nyomon...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Szerelmes vers
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» Csak hagyjatok!
Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
|
