|
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink énekelnek,
Dícséretére epedő,
Eszményi, tiszta szerelemnek.
Nem ég a legszebb láng soká,
Ha táplálékot nem találhat,
Bolond, ki cél nélkül csatáz,
Míg elfáradva összeroskad.
S ha már könyörgve porba hull
A föld ura - leány elébe,
Méltó, hogy keble édenét
Ez is legott megossza véle.
Kinek lelkéből már kihalt
Ez öntudatnak bűszkesége,
Nem érdemes, hogy férfiú,
Nem érdemes a lány kegyére.
S a lány szivében hogyha nincs
E szent törvénynek öntudatja,
Szeresse lánytársát, hisz azt
Eszményi tisztán imádhatja.
Csak most szeretlek még nagyon,
Mióta, lányka, már enyém vagy,
Minden csók, minden ölelés
Szivemre újabb láng gyanánt hat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Bóldog óh ezerszer
Bóldog óh ezerszer a' szív,
A' ki olly...
» Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Száz szerelmes szonett
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelh...
» Hazug szerelem győz le téged…
Hazug szerelem győz le téged,
Egyszerű, sivár...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
|
