|
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a lebegő ég:
tornyok, fenyőfák, hidak alatt
szemem kitágult, szinte láttalak –
a Pestről szálló göndör fellegen
utaztál hozzám s itt jártál velem,
tanú rá ég, föld s ezek a falak.
Vagy talán mégis, csak álmodtalak?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Ninához
Soha nem bájol testednek
Csábító szépsége,
Ha...
|
