Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a lebegő ég:
tornyok, fenyőfák, hidak alatt
szemem kitágult, szinte láttalak –
a Pestről szálló göndör fellegen
utaztál hozzám s itt jártál velem,
tanú rá ég, föld s ezek a falak.
Vagy talán mégis, csak álmodtalak?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Úton De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Adagio Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» "Dunári valczer" Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
|