Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a lebegő ég:
tornyok, fenyőfák, hidak alatt
szemem kitágult, szinte láttalak –
a Pestről szálló göndör fellegen
utaztál hozzám s itt jártál velem,
tanú rá ég, föld s ezek a falak.
Vagy talán mégis, csak álmodtalak?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» Levél Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Ébredés Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
|