|
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a lebegő ég:
tornyok, fenyőfák, hidak alatt
szemem kitágult, szinte láttalak –
a Pestről szálló göndör fellegen
utaztál hozzám s itt jártál velem,
tanú rá ég, föld s ezek a falak.
Vagy talán mégis, csak álmodtalak?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Találkozás
Egy arc, amelyet régen eltemettél,
kettősen...
|
