Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a lebegő ég:
tornyok, fenyőfák, hidak alatt
szemem kitágult, szinte láttalak –
a Pestről szálló göndör fellegen
utaztál hozzám s itt jártál velem,
tanú rá ég, föld s ezek a falak.
Vagy talán mégis, csak álmodtalak?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal decemberben Szép szeretőm itt a kék december,
elrepül a...
» Veled Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Első szerelmemhez Hagyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
|