|
Egy arc, amelyet régen eltemettél,
kettősen eltemettél: messze temetőn
s szivedbe mélyen;
egy arc, amely csak könnyes álmaidban jár még vissza
S álmatlanul vivódó könnyes éjen;
az arc, amelyet sohasem feledtél,
az arc, amelyre egykor epedőn
fiatal szived a legelső tiszta
ábrándját glóriává szőtte; mely mint csillag,
úgy kisért sötét életeden végig,
mint temetőn madárdal, virágillat;
mondd, hogy lehet, hogy annyi év után
fáradt szived döbbenve feldobog,
mert az a régi szempár néz ismét feléd,
mondd, mit jelent, hogy szived felzokog?
csupán az élet fáradt körforgása
a régi arcnak ez az újult mása
vagy magános sápadt alkonyok
bánatja kápráztatja csak eléd?
Vagy sorsodban áll irva ez a homlok
ez az a szempár, mely lelkedbe láthat,
a kéz, mely sirodig vezet hiven;
örök a törvény, mi akkor megbomlott
és élted köre teljessé nem válhat,
mig az a sziv sziveden nem pihen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Ballada F. Gy. egyetlen szerelméről
I.
Mikor Faludy György elment Bécs őszi...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Úgy szeretlek
Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Dac
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Levél
Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
|
