|
Egy arc, amelyet régen eltemettél,
kettősen eltemettél: messze temetőn
s szivedbe mélyen;
egy arc, amely csak könnyes álmaidban jár még vissza
S álmatlanul vivódó könnyes éjen;
az arc, amelyet sohasem feledtél,
az arc, amelyre egykor epedőn
fiatal szived a legelső tiszta
ábrándját glóriává szőtte; mely mint csillag,
úgy kisért sötét életeden végig,
mint temetőn madárdal, virágillat;
mondd, hogy lehet, hogy annyi év után
fáradt szived döbbenve feldobog,
mert az a régi szempár néz ismét feléd,
mondd, mit jelent, hogy szived felzokog?
csupán az élet fáradt körforgása
a régi arcnak ez az újult mása
vagy magános sápadt alkonyok
bánatja kápráztatja csak eléd?
Vagy sorsodban áll irva ez a homlok
ez az a szempár, mely lelkedbe láthat,
a kéz, mely sirodig vezet hiven;
örök a törvény, mi akkor megbomlott
és élted köre teljessé nem válhat,
mig az a sziv sziveden nem pihen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Egy szőke leánynak
Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
» Kegyvesztett bűbáj
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan...
» Száz szerelmes szonett
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelh...
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
|
