|
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte,
volt már nekem télszinű madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte,
volt már nekem bolondos barátom
ki mindig a Névtelenről álmodott
aztán a szűzlányt is bevallom
aki a Névtelenbe távozott
volt már cifra szép asszonyom, dísznek
csók után a Névtelenről szavalt
s volt hasonló, széllel bélelt álmom
megcsalt, ha csókolt s mosolygott, ha csalt -
hát elkergettem télszin madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte
most már csak az kell, minek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte
és nem hagy itt, ha elapad a bűbáj.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Évszakok himnusza
Szerelem töri szívemet egyre,
zöld ágakat és...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
|
