|
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte,
volt már nekem télszinű madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte,
volt már nekem bolondos barátom
ki mindig a Névtelenről álmodott
aztán a szűzlányt is bevallom
aki a Névtelenbe távozott
volt már cifra szép asszonyom, dísznek
csók után a Névtelenről szavalt
s volt hasonló, széllel bélelt álmom
megcsalt, ha csókolt s mosolygott, ha csalt -
hát elkergettem télszin madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte
most már csak az kell, minek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte
és nem hagy itt, ha elapad a bűbáj.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» A csalfa szeretőnek megvetése
Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
|
