|
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte,
volt már nekem télszinű madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte,
volt már nekem bolondos barátom
ki mindig a Névtelenről álmodott
aztán a szűzlányt is bevallom
aki a Névtelenbe távozott
volt már cifra szép asszonyom, dísznek
csók után a Névtelenről szavalt
s volt hasonló, széllel bélelt álmom
megcsalt, ha csókolt s mosolygott, ha csalt -
hát elkergettem télszin madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte
most már csak az kell, minek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte
és nem hagy itt, ha elapad a bűbáj.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» A dal szárnyára veszlek
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek,...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
|
