|
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó szavakból
rebbenő könnyűségből
áttetsző-meleg-lüktető
világdarabnak
szép reggelnek
mosolyos délutánnak
életem el nem szakadó részének.
Fájdalmasan és izgatottan
mint egy Rodin szobor
bomlasz ki a ködből
egy világváros mélységeiből
zilált véletleneken át.
Az el nem szállt nyilak tömörségével zuhogok
feléd.
A boldogság fehér selyméből
adhat-e rád köntöst
karjaim feszülő íve.
A hideg magány zúzmaráz
és a sötétülő idő
mint egy híg hüllő gázol át rajtam.
Életünkből
boltozhatunk-e palotát
amelyben
szűrt fényű szemeid gyönyörű csendje világít?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
|
