|
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó szavakból
rebbenő könnyűségből
áttetsző-meleg-lüktető
világdarabnak
szép reggelnek
mosolyos délutánnak
életem el nem szakadó részének.
Fájdalmasan és izgatottan
mint egy Rodin szobor
bomlasz ki a ködből
egy világváros mélységeiből
zilált véletleneken át.
Az el nem szállt nyilak tömörségével zuhogok
feléd.
A boldogság fehér selyméből
adhat-e rád köntöst
karjaim feszülő íve.
A hideg magány zúzmaráz
és a sötétülő idő
mint egy híg hüllő gázol át rajtam.
Életünkből
boltozhatunk-e palotát
amelyben
szűrt fényű szemeid gyönyörű csendje világít?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» A' Csere
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám,...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
|
