|
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó szavakból
rebbenő könnyűségből
áttetsző-meleg-lüktető
világdarabnak
szép reggelnek
mosolyos délutánnak
életem el nem szakadó részének.
Fájdalmasan és izgatottan
mint egy Rodin szobor
bomlasz ki a ködből
egy világváros mélységeiből
zilált véletleneken át.
Az el nem szállt nyilak tömörségével zuhogok
feléd.
A boldogság fehér selyméből
adhat-e rád köntöst
karjaim feszülő íve.
A hideg magány zúzmaráz
és a sötétülő idő
mint egy híg hüllő gázol át rajtam.
Életünkből
boltozhatunk-e palotát
amelyben
szűrt fényű szemeid gyönyörű csendje világít?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Falovacska
Reggelente már nem akarta
az ablakot, a...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
|
