|
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó szavakból
rebbenő könnyűségből
áttetsző-meleg-lüktető
világdarabnak
szép reggelnek
mosolyos délutánnak
életem el nem szakadó részének.
Fájdalmasan és izgatottan
mint egy Rodin szobor
bomlasz ki a ködből
egy világváros mélységeiből
zilált véletleneken át.
Az el nem szállt nyilak tömörségével zuhogok
feléd.
A boldogság fehér selyméből
adhat-e rád köntöst
karjaim feszülő íve.
A hideg magány zúzmaráz
és a sötétülő idő
mint egy híg hüllő gázol át rajtam.
Életünkből
boltozhatunk-e palotát
amelyben
szűrt fényű szemeid gyönyörű csendje világít?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
...
» Szemrehányás a tengernek
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
|
