Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Emlékszel csókjaimra már halott ajkadon?
Nyolc gyermeket akartunk, de végül csupán egy lett.
Az emigránsok léte nyomor és siralom.
Szerelmünk sziklakő volt, nem virágág, mely fonnyad.
Nem változott, nem gyengült tizenöt év alatt.
Pedig a párzást, durva marcangolásnak mondtad
és gyűlölted. Ezért csak ritkán zavartalak.
De egyszer, haldoklásod előtt alig egy héttel
oly szorosan öleltél karod közé az éjjel,
hogy megpróbáltam. Csupa rákseb volt már a tested.
"Nem értem. Túlvilági gyönyörűség", lihegted
és rögtön elaludtál. Feltérdeltem az ágyra.
Először volt így - sírtam. Először s utoljára.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hogy mondjam el Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Szeretem Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Emberi közelségből A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Gyöngysor Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Gliczerához Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
» Kedves Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Szerelem ez? Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
» Virágnyelv Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
» Hajnali nyomok Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
|