|
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Emlékszel csókjaimra már halott ajkadon?
Nyolc gyermeket akartunk, de végül csupán egy lett.
Az emigránsok léte nyomor és siralom.
Szerelmünk sziklakő volt, nem virágág, mely fonnyad.
Nem változott, nem gyengült tizenöt év alatt.
Pedig a párzást, durva marcangolásnak mondtad
és gyűlölted. Ezért csak ritkán zavartalak.
De egyszer, haldoklásod előtt alig egy héttel
oly szorosan öleltél karod közé az éjjel,
hogy megpróbáltam. Csupa rákseb volt már a tested.
"Nem értem. Túlvilági gyönyörűség", lihegted
és rögtön elaludtál. Feltérdeltem az ágyra.
Először volt így - sírtam. Először s utoljára.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» Vaskohó
Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» Ha valaki jönne
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Napszakokba és szerelembe
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
|
