|
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
1928 vége
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Ballada F. Gy. egyetlen szerelméről
I.
Mikor Faludy György elment Bécs őszi...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Szerelmem karodban halott
Szerelmem karodban halott
Emlékszel-e hogy jött...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
|
