|
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
1928 vége
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» Szerelmes ének Wurlitzerre
Harlem éjszakáját
köréd göngyölhetem,
neonf...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
|
