|
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
1928 vége
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
» A' Csere
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám,...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Márvány a homlokod
Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Száz alakba
Száz alakba öltözik szerelmem,
Száz alakban...
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
|
