|
Éjjel, ha alszol s hallom, hogy lehelsz,
megrémülök: ez az, mit szeretek?
Ezt a ziháló, gyarló gépkazánt,
ezt a szegény, kis árva kelepet?
És hallgatom, hogy lopja életét
a semmiből a gyönge fújtató,
amellyel együtt reszket életem
isten kezébe s földre sújtható.
Te, mindenem, rejtélyes szerkezet,
esetleges váz, élő gőztülök,
ki hogyha gyorsulsz, lassulsz vagy megállsz,
Dunába ugrom és megőrülök.
Jaj, én bolond, hogy erre épitek,
nagyobb bolond énnálam nincsen itt,
bölcsebb a züllött kártyás, a hajós,
ki a viharra bízza kincseit.
Letérdelek, fölugrom, jajgatok,
szemembe félelem és éji láz
s mint nyafka agg, gyáván sopánkodom:
"Vigyázz, vigyázz."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» A boldogság
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» Nem urad és királyod
Kicsi leány, hidd el nekem:
Nincs olyan...
» Szív
A szivet nem lehet behunyni,
Szegény sziv,...
» Halászleány dala
Balatonba hálót vetek,
De halat nem keríthetek.
...
|
