|
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a világ.
A hegyekről most omlanak
A nyári illatlavinák.
Jaj, mi is ez? Szívem alatt
Mint a turista-menhelyen
Szöges cipőjű vándorok:
Vágyak topognak hirtelen.
Kalandra kúsznának, pedig
A jaj, csak egyszer járható
Utat a büszke ormokon
Nekik befútta már a hó.
S mégis, ők mennek újra, ma
Felbomlik minden fegyelem;
Szívem, vén menhely, hasztalan
Zárná őket, nincs kegyelem.
Még egyszer édes, hajdani
Színekben felgyúl a világ,
S rám rogynak, s eltemetnek a
Halálos illatlavinák.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
|
