|
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a világ.
A hegyekről most omlanak
A nyári illatlavinák.
Jaj, mi is ez? Szívem alatt
Mint a turista-menhelyen
Szöges cipőjű vándorok:
Vágyak topognak hirtelen.
Kalandra kúsznának, pedig
A jaj, csak egyszer járható
Utat a büszke ormokon
Nekik befútta már a hó.
S mégis, ők mennek újra, ma
Felbomlik minden fegyelem;
Szívem, vén menhely, hasztalan
Zárná őket, nincs kegyelem.
Még egyszer édes, hajdani
Színekben felgyúl a világ,
S rám rogynak, s eltemetnek a
Halálos illatlavinák.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
|
