|
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a világ.
A hegyekről most omlanak
A nyári illatlavinák.
Jaj, mi is ez? Szívem alatt
Mint a turista-menhelyen
Szöges cipőjű vándorok:
Vágyak topognak hirtelen.
Kalandra kúsznának, pedig
A jaj, csak egyszer járható
Utat a büszke ormokon
Nekik befútta már a hó.
S mégis, ők mennek újra, ma
Felbomlik minden fegyelem;
Szívem, vén menhely, hasztalan
Zárná őket, nincs kegyelem.
Még egyszer édes, hajdani
Színekben felgyúl a világ,
S rám rogynak, s eltemetnek a
Halálos illatlavinák.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Napszakokba és szerelembe
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
» Szerelem
Nékem a sors szerelmet adjon,
Szívemen égjen el...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
|
