|
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva kebleden
Lelnék magamnak büszke sírt!
S o, bár lehetnék esti szellő,
Hogy édes ajkad bíborán
Szedhetnék balzsamcsókokat!
Itt állok félénk messzeségben;
S mint bércein Endymion
Sohajt a csillagokra fel,
Hová röpűlni szárnya nincs:
Némán sohajtozom feléd.
Ölelni vágy e kar, de fél,
Vágy ajkam ajkadon remegni,
De tilt komoly pillantatod.
Menj lángtekintet, ah röpűlj,
Röpűlj felé hév gondolat,
Tinéktek útat semmi nem zár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Találkozás...
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
» Haja, haja, hagyma-haja
Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a...
» Nem nevezném egyébnek
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
» Áldalak búval, vigalommal
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivaló...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Nem merek rádnézni
Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem...
|
