|
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva kebleden
Lelnék magamnak büszke sírt!
S o, bár lehetnék esti szellő,
Hogy édes ajkad bíborán
Szedhetnék balzsamcsókokat!
Itt állok félénk messzeségben;
S mint bércein Endymion
Sohajt a csillagokra fel,
Hová röpűlni szárnya nincs:
Némán sohajtozom feléd.
Ölelni vágy e kar, de fél,
Vágy ajkam ajkadon remegni,
De tilt komoly pillantatod.
Menj lángtekintet, ah röpűlj,
Röpűlj felé hév gondolat,
Tinéktek útat semmi nem zár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
|
