|
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva kebleden
Lelnék magamnak büszke sírt!
S o, bár lehetnék esti szellő,
Hogy édes ajkad bíborán
Szedhetnék balzsamcsókokat!
Itt állok félénk messzeségben;
S mint bércein Endymion
Sohajt a csillagokra fel,
Hová röpűlni szárnya nincs:
Némán sohajtozom feléd.
Ölelni vágy e kar, de fél,
Vágy ajkam ajkadon remegni,
De tilt komoly pillantatod.
Menj lángtekintet, ah röpűlj,
Röpűlj felé hév gondolat,
Tinéktek útat semmi nem zár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
» Szerelmes levél
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Találkozás...
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
|
