|
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva kebleden
Lelnék magamnak büszke sírt!
S o, bár lehetnék esti szellő,
Hogy édes ajkad bíborán
Szedhetnék balzsamcsókokat!
Itt állok félénk messzeségben;
S mint bércein Endymion
Sohajt a csillagokra fel,
Hová röpűlni szárnya nincs:
Némán sohajtozom feléd.
Ölelni vágy e kar, de fél,
Vágy ajkam ajkadon remegni,
De tilt komoly pillantatod.
Menj lángtekintet, ah röpűlj,
Röpűlj felé hév gondolat,
Tinéktek útat semmi nem zár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Az alvó
Kék nyári éj, a hold kigyúl,
állok alatta...
» Örömöm és örömöd
Örömöm és örömöd
mint két hó-angyal...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Nem nevezném egyébnek
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
|
