|
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva kebleden
Lelnék magamnak büszke sírt!
S o, bár lehetnék esti szellő,
Hogy édes ajkad bíborán
Szedhetnék balzsamcsókokat!
Itt állok félénk messzeségben;
S mint bércein Endymion
Sohajt a csillagokra fel,
Hová röpűlni szárnya nincs:
Némán sohajtozom feléd.
Ölelni vágy e kar, de fél,
Vágy ajkam ajkadon remegni,
De tilt komoly pillantatod.
Menj lángtekintet, ah röpűlj,
Röpűlj felé hév gondolat,
Tinéktek útat semmi nem zár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal decemberben
Szép szeretőm itt a kék december,
elrepül a...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Első szerelmemhez
Hagyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» Tea
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Nem urad és királyod
Kicsi leány, hidd el nekem:
Nincs olyan...
|
