|
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva kebleden
Lelnék magamnak büszke sírt!
S o, bár lehetnék esti szellő,
Hogy édes ajkad bíborán
Szedhetnék balzsamcsókokat!
Itt állok félénk messzeségben;
S mint bércein Endymion
Sohajt a csillagokra fel,
Hová röpűlni szárnya nincs:
Némán sohajtozom feléd.
Ölelni vágy e kar, de fél,
Vágy ajkam ajkadon remegni,
De tilt komoly pillantatod.
Menj lángtekintet, ah röpűlj,
Röpűlj felé hév gondolat,
Tinéktek útat semmi nem zár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Ma reggel...
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az...
» Amornak fáklája
Amornak fáklája,
Szerelem' példája,
Hivségnek...
|
