|
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva kebleden
Lelnék magamnak büszke sírt!
S o, bár lehetnék esti szellő,
Hogy édes ajkad bíborán
Szedhetnék balzsamcsókokat!
Itt állok félénk messzeségben;
S mint bércein Endymion
Sohajt a csillagokra fel,
Hová röpűlni szárnya nincs:
Némán sohajtozom feléd.
Ölelni vágy e kar, de fél,
Vágy ajkam ajkadon remegni,
De tilt komoly pillantatod.
Menj lángtekintet, ah röpűlj,
Röpűlj felé hév gondolat,
Tinéktek útat semmi nem zár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy ismeretlen széphez
Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Első szerelmemhez
agyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Ébredés
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
|
