|
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva kebleden
Lelnék magamnak büszke sírt!
S o, bár lehetnék esti szellő,
Hogy édes ajkad bíborán
Szedhetnék balzsamcsókokat!
Itt állok félénk messzeségben;
S mint bércein Endymion
Sohajt a csillagokra fel,
Hová röpűlni szárnya nincs:
Némán sohajtozom feléd.
Ölelni vágy e kar, de fél,
Vágy ajkam ajkadon remegni,
De tilt komoly pillantatod.
Menj lángtekintet, ah röpűlj,
Röpűlj felé hév gondolat,
Tinéktek útat semmi nem zár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Egy hölgyhöz
Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» Szép vagy...
Szép vagy, midőn elgondolkozva állsz,
S mint a...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
|
