|
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva kebleden
Lelnék magamnak büszke sírt!
S o, bár lehetnék esti szellő,
Hogy édes ajkad bíborán
Szedhetnék balzsamcsókokat!
Itt állok félénk messzeségben;
S mint bércein Endymion
Sohajt a csillagokra fel,
Hová röpűlni szárnya nincs:
Némán sohajtozom feléd.
Ölelni vágy e kar, de fél,
Vágy ajkam ajkadon remegni,
De tilt komoly pillantatod.
Menj lángtekintet, ah röpűlj,
Röpűlj felé hév gondolat,
Tinéktek útat semmi nem zár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne félj!
Ne félj! Jövök!
Bár álljon utamba
Dörögve,...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Lenge szál volt...
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Elküldém az első lánynak...
Elküldém az első lánynak,
Kit szeretek, első...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
|
