|
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a jegenyét
És lelkem mindig énekelt
S csókolta a vihar egét.
Letörték legszebb ágamat,
Hajtottam újat s csöndesen
Megülték, mint a madarak,
A vágy, a jóság s szerelem.
S ha őket is elűzte mind
A végzet, mégis megmaradt
Egy álom, fájó és szelid,
Mint csíra tiszta hó alatt:
Hogy nem hiába nyílt az ág,
Madár hiába nem dalolt,
Hogy mindig lesz nekünk hazánk,
Ó jegenyék, ó csillagok!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
|
