|
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a jegenyét
És lelkem mindig énekelt
S csókolta a vihar egét.
Letörték legszebb ágamat,
Hajtottam újat s csöndesen
Megülték, mint a madarak,
A vágy, a jóság s szerelem.
S ha őket is elűzte mind
A végzet, mégis megmaradt
Egy álom, fájó és szelid,
Mint csíra tiszta hó alatt:
Hogy nem hiába nyílt az ág,
Madár hiába nem dalolt,
Hogy mindig lesz nekünk hazánk,
Ó jegenyék, ó csillagok!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Szórakozott szerelmes.
Szerelmes ifjú, hő szivével
Mindég csak ott,...
» Uj énekek éneke...
Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Elküldém az első lánynak...
Elküldém az első lánynak,
Kit szeretek, első...
» A' Csere
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám,...
|
