|
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a jegenyét
És lelkem mindig énekelt
S csókolta a vihar egét.
Letörték legszebb ágamat,
Hajtottam újat s csöndesen
Megülték, mint a madarak,
A vágy, a jóság s szerelem.
S ha őket is elűzte mind
A végzet, mégis megmaradt
Egy álom, fájó és szelid,
Mint csíra tiszta hó alatt:
Hogy nem hiába nyílt az ág,
Madár hiába nem dalolt,
Hogy mindig lesz nekünk hazánk,
Ó jegenyék, ó csillagok!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nő van mellettem
Leszámolok, fullasztó nőim,
Kedves, jó kedvvel...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
» Neked
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
|
