A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a jegenyét
És lelkem mindig énekelt
S csókolta a vihar egét.
Letörték legszebb ágamat,
Hajtottam újat s csöndesen
Megülték, mint a madarak,
A vágy, a jóság s szerelem.
S ha őket is elűzte mind
A végzet, mégis megmaradt
Egy álom, fájó és szelid,
Mint csíra tiszta hó alatt:
Hogy nem hiába nyílt az ág,
Madár hiába nem dalolt,
Hogy mindig lesz nekünk hazánk,
Ó jegenyék, ó csillagok!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kölyökkorom szerelmei kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Búsúly szivem érted, hivem Búsúly szivem érted, hivem,
Hogy tőled...
» Szerettem én, megtudtam én is Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» Hervadt rózsák Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Csüngője voltam Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Könnyű Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» A sonetto Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Rejtsd el az örömöd Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
» Ne nézz rám... Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
|