|
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a jegenyét
És lelkem mindig énekelt
S csókolta a vihar egét.
Letörték legszebb ágamat,
Hajtottam újat s csöndesen
Megülték, mint a madarak,
A vágy, a jóság s szerelem.
S ha őket is elűzte mind
A végzet, mégis megmaradt
Egy álom, fájó és szelid,
Mint csíra tiszta hó alatt:
Hogy nem hiába nyílt az ág,
Madár hiába nem dalolt,
Hogy mindig lesz nekünk hazánk,
Ó jegenyék, ó csillagok!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» Ne félj!
Ne félj! Jövök!
Bár álljon utamba
Dörögve,...
» A boldogság mi?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött...
» Szilvafa
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák...
» Piano
Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán...
» Álmomban
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» A Czenczi rózsája
Fakadj piros rózsa fakadj csendesen
Kellemes...
» Messzebb vagyok...
Messzebb vagyok tőled ismét,
Hanem azért...
|
