|
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák árnyékában,
sokáig éltem, sokáig éltem
tested takaró melegében.
Azt akarod most, hogy elégjen
testem a tested bőr-melegében?
Azt akarod, hogy megfagyjak
óriás árnyékában a Napnak?
Aztán azt akarod, hogy elégjen
testem a Napon, a meztelen réten?
Aztán azt akarod, hogy egy este
testem a tested levesse?
Kertedben állok, hullik a szilva,
meg vagyok én már nagyon szorítva,
ha a melegben, ha a hidegben,
de az veszít el, akit szerettem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A hős és kedvese
Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» Ma reggel...
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Szerelem ez?
Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
|
