|
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák árnyékában,
sokáig éltem, sokáig éltem
tested takaró melegében.
Azt akarod most, hogy elégjen
testem a tested bőr-melegében?
Azt akarod, hogy megfagyjak
óriás árnyékában a Napnak?
Aztán azt akarod, hogy elégjen
testem a Napon, a meztelen réten?
Aztán azt akarod, hogy egy este
testem a tested levesse?
Kertedben állok, hullik a szilva,
meg vagyok én már nagyon szorítva,
ha a melegben, ha a hidegben,
de az veszít el, akit szerettem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» A csúcsokon
A csúcsokon.
Fönt. Csak mi ketten,
így :...
» Bahcsiszaráj
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Szeress, ne kérdezd
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
|
