|
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák árnyékában,
sokáig éltem, sokáig éltem
tested takaró melegében.
Azt akarod most, hogy elégjen
testem a tested bőr-melegében?
Azt akarod, hogy megfagyjak
óriás árnyékában a Napnak?
Aztán azt akarod, hogy elégjen
testem a Napon, a meztelen réten?
Aztán azt akarod, hogy egy este
testem a tested levesse?
Kertedben állok, hullik a szilva,
meg vagyok én már nagyon szorítva,
ha a melegben, ha a hidegben,
de az veszít el, akit szerettem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Halászleány dala
Balatonba hálót vetek,
De halat nem keríthetek.
...
» A haj
Ó, gyapjú! mely buján gyűrűz a nyakra...
» Csak hagyjatok!
Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak...
» Finale
1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
|
