|
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve úgy kerestelek,
mint mennyei üdvét a remete,
mégsem mertem neved kiáltani,
de néha mintha egy-egy fordulónál
feltűntél volna pár pillanatig,
fejed körül tüzes kígyók sziszegtek
és fényük megvakította szemem.
Aztán sötét lett és te messze tűntél
s én makacsul rohantam csak utánad,
szívem kalapált, kivert a verejték -
sehol, soha utol nem értelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» Házasság
Pénz és szeretet kell a jó házassághoz,
Különben...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
|
