|
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve úgy kerestelek,
mint mennyei üdvét a remete,
mégsem mertem neved kiáltani,
de néha mintha egy-egy fordulónál
feltűntél volna pár pillanatig,
fejed körül tüzes kígyók sziszegtek
és fényük megvakította szemem.
Aztán sötét lett és te messze tűntél
s én makacsul rohantam csak utánad,
szívem kalapált, kivert a verejték -
sehol, soha utol nem értelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeress, ne kérdezd
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» Szerelmes levél
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
|
