|
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve úgy kerestelek,
mint mennyei üdvét a remete,
mégsem mertem neved kiáltani,
de néha mintha egy-egy fordulónál
feltűntél volna pár pillanatig,
fejed körül tüzes kígyók sziszegtek
és fényük megvakította szemem.
Aztán sötét lett és te messze tűntél
s én makacsul rohantam csak utánad,
szívem kalapált, kivert a verejték -
sehol, soha utol nem értelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» Halászleány dala
Balatonba hálót vetek,
De halat nem keríthetek.
...
|
