Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve úgy kerestelek,
mint mennyei üdvét a remete,
mégsem mertem neved kiáltani,
de néha mintha egy-egy fordulónál
feltűntél volna pár pillanatig,
fejed körül tüzes kígyók sziszegtek
és fényük megvakította szemem.
Aztán sötét lett és te messze tűntél
s én makacsul rohantam csak utánad,
szívem kalapált, kivert a verejték -
sehol, soha utol nem értelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Evianne Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Tűnődés Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» Az Ő képe Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Kései szerelem Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Nosztalgia Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
|