|
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve úgy kerestelek,
mint mennyei üdvét a remete,
mégsem mertem neved kiáltani,
de néha mintha egy-egy fordulónál
feltűntél volna pár pillanatig,
fejed körül tüzes kígyók sziszegtek
és fényük megvakította szemem.
Aztán sötét lett és te messze tűntél
s én makacsul rohantam csak utánad,
szívem kalapált, kivert a verejték -
sehol, soha utol nem értelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Szerelmes vers
Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem...
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
|
