|
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
álarcodat magadra szoritod,
s nem tudja senki, hogy voltál titok,
hogy voltál nékem ismeretlen oltár.
Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva,
élő titok egy még nagyobb titokba.
Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz,
napos, ártatlan, fáradt, graciőz,
kis fákkal és kis bárányfellegekkel
és végtelen és bús, akár a tenger,
és megkuszálja hullámos hajad,
szemed alá rak szarkalábakat.
S egy délután, ha ülsz az ablakodnál,
ijedve kérded: micsoda zenél?
És este búgni, bőgni fog a kályha
és künn az utcán fújni fog a szél.
Te sírva szólitod a Véghetetlent,
s felelni fog a föld és a göröngy.
Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng,
és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
» Kincsem, Eileen
Ha kisded rózsaszál,
kincsem, Eileen,
korán...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
|
