|
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
álarcodat magadra szoritod,
s nem tudja senki, hogy voltál titok,
hogy voltál nékem ismeretlen oltár.
Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva,
élő titok egy még nagyobb titokba.
Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz,
napos, ártatlan, fáradt, graciőz,
kis fákkal és kis bárányfellegekkel
és végtelen és bús, akár a tenger,
és megkuszálja hullámos hajad,
szemed alá rak szarkalábakat.
S egy délután, ha ülsz az ablakodnál,
ijedve kérded: micsoda zenél?
És este búgni, bőgni fog a kályha
és künn az utcán fújni fog a szél.
Te sírva szólitod a Véghetetlent,
s felelni fog a föld és a göröngy.
Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng,
és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
» Álmomban
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» A csalfa szeretőnek megvetése
Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Súgás az ősznek
Ősz, te sokat tudsz:
mert sétálsz furcsán és...
» Bűvös, szép őszi ég vagy
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Szerelem és nemes szív
Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
|
