Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
álarcodat magadra szoritod,
s nem tudja senki, hogy voltál titok,
hogy voltál nékem ismeretlen oltár.
Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva,
élő titok egy még nagyobb titokba.
Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz,
napos, ártatlan, fáradt, graciőz,
kis fákkal és kis bárányfellegekkel
és végtelen és bús, akár a tenger,
és megkuszálja hullámos hajad,
szemed alá rak szarkalábakat.
S egy délután, ha ülsz az ablakodnál,
ijedve kérded: micsoda zenél?
És este búgni, bőgni fog a kályha
és künn az utcán fújni fog a szél.
Te sírva szólitod a Véghetetlent,
s felelni fog a föld és a göröngy.
Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng,
és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» Vágy Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Látogatók A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Átváltozás Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Marasztanálak, májusom Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Első szerelem Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Dal Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és...
» Fiam lelke Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
|