|
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
Kialvóban, pedig halál
kuporog a lábaimnál.
Most ha lépek, bátran lépjek,
egyenes ösvényre térjek!
Most ha fordulok, ne tudjam,
hány csapda feszül utamban!
Mint vadlúd-ék, ha kiáltva
a tömörvas éjszakába
fúrja magát egyenesen –
engem is szívem vezessen!
A félelem tán elcsitulna,
ha fejem az öledbe hullna,
ha csöndesítnél, simogatnál,
éjjel-nappal velem maradnál
és fülemhez szorítva szádat
megsúgnád: a halál sem árthat!
Gyors szemhunyással vált az égi kék.
Beborult. Elkomorul a vidék.
S bennem fölsejlik, a borulatot
eloszlatva, meztelen alakod.
Úgy látlak most, amint a lámpafény
eljátszadozik bőröd csontszínén.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Szerelem
ideje hogy szeressük egymást
hogy hidd ha...
» Szerelem szerelem után
Eljön az idő,
amikor ujjongva
ünnepled érkező...
» Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Szép vagy...
Szép vagy, midőn elgondolkozva állsz,
S mint a...
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
|
