|
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
Kialvóban, pedig halál
kuporog a lábaimnál.
Most ha lépek, bátran lépjek,
egyenes ösvényre térjek!
Most ha fordulok, ne tudjam,
hány csapda feszül utamban!
Mint vadlúd-ék, ha kiáltva
a tömörvas éjszakába
fúrja magát egyenesen –
engem is szívem vezessen!
A félelem tán elcsitulna,
ha fejem az öledbe hullna,
ha csöndesítnél, simogatnál,
éjjel-nappal velem maradnál
és fülemhez szorítva szádat
megsúgnád: a halál sem árthat!
Gyors szemhunyással vált az égi kék.
Beborult. Elkomorul a vidék.
S bennem fölsejlik, a borulatot
eloszlatva, meztelen alakod.
Úgy látlak most, amint a lámpafény
eljátszadozik bőröd csontszínén.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
|
