|
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
Kialvóban, pedig halál
kuporog a lábaimnál.
Most ha lépek, bátran lépjek,
egyenes ösvényre térjek!
Most ha fordulok, ne tudjam,
hány csapda feszül utamban!
Mint vadlúd-ék, ha kiáltva
a tömörvas éjszakába
fúrja magát egyenesen –
engem is szívem vezessen!
A félelem tán elcsitulna,
ha fejem az öledbe hullna,
ha csöndesítnél, simogatnál,
éjjel-nappal velem maradnál
és fülemhez szorítva szádat
megsúgnád: a halál sem árthat!
Gyors szemhunyással vált az égi kék.
Beborult. Elkomorul a vidék.
S bennem fölsejlik, a borulatot
eloszlatva, meztelen alakod.
Úgy látlak most, amint a lámpafény
eljátszadozik bőröd csontszínén.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A boldogság
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér...
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Szerelmes vers
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» Ajánlás
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» A boldogság mi?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
|
