|
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
Kialvóban, pedig halál
kuporog a lábaimnál.
Most ha lépek, bátran lépjek,
egyenes ösvényre térjek!
Most ha fordulok, ne tudjam,
hány csapda feszül utamban!
Mint vadlúd-ék, ha kiáltva
a tömörvas éjszakába
fúrja magát egyenesen –
engem is szívem vezessen!
A félelem tán elcsitulna,
ha fejem az öledbe hullna,
ha csöndesítnél, simogatnál,
éjjel-nappal velem maradnál
és fülemhez szorítva szádat
megsúgnád: a halál sem árthat!
Gyors szemhunyással vált az égi kék.
Beborult. Elkomorul a vidék.
S bennem fölsejlik, a borulatot
eloszlatva, meztelen alakod.
Úgy látlak most, amint a lámpafény
eljátszadozik bőröd csontszínén.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» Ujkori románcz
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten...
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Minek szaladtok el...
Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te...
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
|
