|
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
Kialvóban, pedig halál
kuporog a lábaimnál.
Most ha lépek, bátran lépjek,
egyenes ösvényre térjek!
Most ha fordulok, ne tudjam,
hány csapda feszül utamban!
Mint vadlúd-ék, ha kiáltva
a tömörvas éjszakába
fúrja magát egyenesen –
engem is szívem vezessen!
A félelem tán elcsitulna,
ha fejem az öledbe hullna,
ha csöndesítnél, simogatnál,
éjjel-nappal velem maradnál
és fülemhez szorítva szádat
megsúgnád: a halál sem árthat!
Gyors szemhunyással vált az égi kék.
Beborult. Elkomorul a vidék.
S bennem fölsejlik, a borulatot
eloszlatva, meztelen alakod.
Úgy látlak most, amint a lámpafény
eljátszadozik bőröd csontszínén.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
» Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» Megfagy a szív, ha nem szeret
Megfagy a szív, ha nem szeret;
És ha szeret,...
» Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
...
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
» Dal
Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és...
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» Örök szépség
Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Ujkori románcz
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
|
