|
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
Kialvóban, pedig halál
kuporog a lábaimnál.
Most ha lépek, bátran lépjek,
egyenes ösvényre térjek!
Most ha fordulok, ne tudjam,
hány csapda feszül utamban!
Mint vadlúd-ék, ha kiáltva
a tömörvas éjszakába
fúrja magát egyenesen –
engem is szívem vezessen!
A félelem tán elcsitulna,
ha fejem az öledbe hullna,
ha csöndesítnél, simogatnál,
éjjel-nappal velem maradnál
és fülemhez szorítva szádat
megsúgnád: a halál sem árthat!
Gyors szemhunyással vált az égi kék.
Beborult. Elkomorul a vidék.
S bennem fölsejlik, a borulatot
eloszlatva, meztelen alakod.
Úgy látlak most, amint a lámpafény
eljátszadozik bőröd csontszínén.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Százszorszépek
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérk...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Emlékezz csak a szeretőd szemére
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Szerelem
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
|
