|
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
Kialvóban, pedig halál
kuporog a lábaimnál.
Most ha lépek, bátran lépjek,
egyenes ösvényre térjek!
Most ha fordulok, ne tudjam,
hány csapda feszül utamban!
Mint vadlúd-ék, ha kiáltva
a tömörvas éjszakába
fúrja magát egyenesen –
engem is szívem vezessen!
A félelem tán elcsitulna,
ha fejem az öledbe hullna,
ha csöndesítnél, simogatnál,
éjjel-nappal velem maradnál
és fülemhez szorítva szádat
megsúgnád: a halál sem árthat!
Gyors szemhunyással vált az égi kék.
Beborult. Elkomorul a vidék.
S bennem fölsejlik, a borulatot
eloszlatva, meztelen alakod.
Úgy látlak most, amint a lámpafény
eljátszadozik bőröd csontszínén.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Ujkori románcz
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Kocsizó
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
|
