|
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
Kialvóban, pedig halál
kuporog a lábaimnál.
Most ha lépek, bátran lépjek,
egyenes ösvényre térjek!
Most ha fordulok, ne tudjam,
hány csapda feszül utamban!
Mint vadlúd-ék, ha kiáltva
a tömörvas éjszakába
fúrja magát egyenesen –
engem is szívem vezessen!
A félelem tán elcsitulna,
ha fejem az öledbe hullna,
ha csöndesítnél, simogatnál,
éjjel-nappal velem maradnál
és fülemhez szorítva szádat
megsúgnád: a halál sem árthat!
Gyors szemhunyással vált az égi kék.
Beborult. Elkomorul a vidék.
S bennem fölsejlik, a borulatot
eloszlatva, meztelen alakod.
Úgy látlak most, amint a lámpafény
eljátszadozik bőröd csontszínén.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» Finale
1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Évszakok himnusza
Szerelem töri szívemet egyre,
zöld ágakat és...
» Hódolás
Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» A hős és kedvese
Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
|
