|
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv térdemen:
Szebb az ének, mely igézve
Lomb alól foly édesen.
Szertenéztem, völgy öléből
Felkanyarg az árnyas ut -
Kis kosár kezén, az úton,
Szőke pórleányka fut.
Elpirulva rám tekinte,
Nagysietve elhaladt, -
Nézve néztem és eszemben
Volt a pajkos gondolat:
Bár lehetnék barna Bandi,
Átölelni hónyakát!
Tudva, csókot jó hiszemben,
Könyves úrnak ő nem ád.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Búsúly szivem érted, hivem
Búsúly szivem érted, hivem,
Hogy tőled...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» Várlak
Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» A bokréta elhervadott
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» 9. Szerelmes üzenet.
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis...
|
