|
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv térdemen:
Szebb az ének, mely igézve
Lomb alól foly édesen.
Szertenéztem, völgy öléből
Felkanyarg az árnyas ut -
Kis kosár kezén, az úton,
Szőke pórleányka fut.
Elpirulva rám tekinte,
Nagysietve elhaladt, -
Nézve néztem és eszemben
Volt a pajkos gondolat:
Bár lehetnék barna Bandi,
Átölelni hónyakát!
Tudva, csókot jó hiszemben,
Könyves úrnak ő nem ád.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Minden ágon, minden bokron...
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
» Szerelem
ideje hogy szeressük egymást
hogy hidd ha...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
|
