|
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv térdemen:
Szebb az ének, mely igézve
Lomb alól foly édesen.
Szertenéztem, völgy öléből
Felkanyarg az árnyas ut -
Kis kosár kezén, az úton,
Szőke pórleányka fut.
Elpirulva rám tekinte,
Nagysietve elhaladt, -
Nézve néztem és eszemben
Volt a pajkos gondolat:
Bár lehetnék barna Bandi,
Átölelni hónyakát!
Tudva, csókot jó hiszemben,
Könyves úrnak ő nem ád.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» Szivem lázongott...
Szivem lázongott, mint a tenger,
Szélvészes...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Találkozás
Egy arc, amelyet régen eltemettél,
kettősen...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
|
