Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv térdemen:
Szebb az ének, mely igézve
Lomb alól foly édesen.
Szertenéztem, völgy öléből
Felkanyarg az árnyas ut -
Kis kosár kezén, az úton,
Szőke pórleányka fut.
Elpirulva rám tekinte,
Nagysietve elhaladt, -
Nézve néztem és eszemben
Volt a pajkos gondolat:
Bár lehetnék barna Bandi,
Átölelni hónyakát!
Tudva, csókot jó hiszemben,
Könyves úrnak ő nem ád.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tizenkét vallomás, utószóval Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Mi a szerelem? Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» A végén Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» A néma lomb Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Nekem nem kell a' valóság... Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» (Szűz arcád...) Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Népdal Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» Tavaszi ének Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Antik szerelem "S megint előlről"
A szeretőm fiús, görög...
|