|
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv térdemen:
Szebb az ének, mely igézve
Lomb alól foly édesen.
Szertenéztem, völgy öléből
Felkanyarg az árnyas ut -
Kis kosár kezén, az úton,
Szőke pórleányka fut.
Elpirulva rám tekinte,
Nagysietve elhaladt, -
Nézve néztem és eszemben
Volt a pajkos gondolat:
Bár lehetnék barna Bandi,
Átölelni hónyakát!
Tudva, csókot jó hiszemben,
Könyves úrnak ő nem ád.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
|
