|
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv térdemen:
Szebb az ének, mely igézve
Lomb alól foly édesen.
Szertenéztem, völgy öléből
Felkanyarg az árnyas ut -
Kis kosár kezén, az úton,
Szőke pórleányka fut.
Elpirulva rám tekinte,
Nagysietve elhaladt, -
Nézve néztem és eszemben
Volt a pajkos gondolat:
Bár lehetnék barna Bandi,
Átölelni hónyakát!
Tudva, csókot jó hiszemben,
Könyves úrnak ő nem ád.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Úgy szeretlek
Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen...
» Csak álmodtalak?
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
|
