|
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv térdemen:
Szebb az ének, mely igézve
Lomb alól foly édesen.
Szertenéztem, völgy öléből
Felkanyarg az árnyas ut -
Kis kosár kezén, az úton,
Szőke pórleányka fut.
Elpirulva rám tekinte,
Nagysietve elhaladt, -
Nézve néztem és eszemben
Volt a pajkos gondolat:
Bár lehetnék barna Bandi,
Átölelni hónyakát!
Tudva, csókot jó hiszemben,
Könyves úrnak ő nem ád.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» A jegyes éneke
Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
|
