|
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk
fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,
s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
|
