|
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk
fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,
s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak egy szonett
Ha mindent is – magad mégsem raboltad
El tőlem...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
|
