Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk
fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,
s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Évszakok himnusza Szerelem töri szívemet egyre,
zöld ágakat és...
» Kezek beszéde A kezünk titkos beszédét érted-e?
Hogy vallanak...
» Házasság Pénz és szeretet kell a jó házassághoz,
Különben...
» Ne nézz rám... Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» Korszerűtlen ének Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
» Búcsú-strófák Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Bűvös, szép őszi ég vagy Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» Ó,drága fogság Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» Apage Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Behunyt szemekkel Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
|