|
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk
fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,
s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
|
