|
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk
fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,
s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Egy tubákoló széphez
Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a...
|
