Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk
fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,
s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyöngyvirág Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Orgona Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Vilma könyvéből Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Ballada Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Virág és szerelem Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Háromsorok Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu,...
» Korszerűtlen ének Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
» Szememet lehúnyom Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Mese a szerelemről Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» Örömöm és örömöd Örömöm és örömöd
mint két hó-angyal...
|