|
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk
fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,
s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal decemberben
Szép szeretőm itt a kék december,
elrepül a...
» Ha rám tekintesz
Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» Összhangzattan
Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
» Elküldém az első lánynak...
Elküldém az első lánynak,
Kit szeretek, első...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
|
