Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk
fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,
s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az én szerelmem... Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Kosár Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» Róza "Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Kedves Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Ölelés Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Ébredés Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
» Azoknak a szerelme Azoknak a szerelme tetszik nekem,
akik a...
» Pórleány Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Vigasz Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
» Barátság, szerelem Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
|