|
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető szemmel, kéz a zsebben.
Lépteid ismert ritmusában,
Megtorpannék döbbenten, ijedten
A drága csodás látomásra.
Amíg a képed mélyembe hat
A kétely eloszlik bennem,
Ölelésre lendíted karom
Nevetve, sírva: testvérem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» Szerelmes Ének
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
|
