|
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető szemmel, kéz a zsebben.
Lépteid ismert ritmusában,
Megtorpannék döbbenten, ijedten
A drága csodás látomásra.
Amíg a képed mélyembe hat
A kétely eloszlik bennem,
Ölelésre lendíted karom
Nevetve, sírva: testvérem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szilvafa
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» Kezek beszéde
A kezünk titkos beszédét érted-e?
Hogy vallanak...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
|
