|
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető szemmel, kéz a zsebben.
Lépteid ismert ritmusában,
Megtorpannék döbbenten, ijedten
A drága csodás látomásra.
Amíg a képed mélyembe hat
A kétely eloszlik bennem,
Ölelésre lendíted karom
Nevetve, sírva: testvérem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Keserű kín
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
|
