|
Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül a hímzett csillagok
csokra és holdat lehellek a
szemed fölé.
Már nem húz madarak búbos szerelme,
csak házak tárják lámpás ölüket
a szélnek és hangtalan fákon
ring a szerelem.
Valamikor az asszonyom leszel
és átkozott költők rettentő téli
danákkal valahol a hegyeknek
alján hiába énekelnek.
Szép bánat feszül a homlokom
alatt és fekete tájak tükröznek
sötéten összecsörrenő fogaimon:
ne félj.
Csak a februári egyszerűség
érett most bennem szerelemmé
és teljes vagyok már, mint nyáron
egy zengő égszakadás!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hideg asszony
Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg...
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet:...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
|
