|
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna halkan a hátam mögé,
És megkérdezné, fáradt vagyok-é?
Kicsi kezét, mint Te a rózsaszirmát,
Finom borzoló fürtjeimbe lökné,
S én azt hinném, hogy úgy marad örökké.
Leoldaná selyem puha kendőjét,
És vállamra tenné, hogy meg ne fázzak,
Ajkával mérné, nincs-e lázam.
Nem lenne szava, nézne csak,
Míg én hallgatnék, magamat keresve,
Lelankadva egy félbemaradt versre.
S ha már szabályos lett a pihegésem,
És lelkem földjén álom eke szánt át,
Vigyázva, halkan elfödné a lámpát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
|
