|
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna halkan a hátam mögé,
És megkérdezné, fáradt vagyok-é?
Kicsi kezét, mint Te a rózsaszirmát,
Finom borzoló fürtjeimbe lökné,
S én azt hinném, hogy úgy marad örökké.
Leoldaná selyem puha kendőjét,
És vállamra tenné, hogy meg ne fázzak,
Ajkával mérné, nincs-e lázam.
Nem lenne szava, nézne csak,
Míg én hallgatnék, magamat keresve,
Lelankadva egy félbemaradt versre.
S ha már szabályos lett a pihegésem,
És lelkem földjén álom eke szánt át,
Vigyázva, halkan elfödné a lámpát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
» Kezek beszéde
A kezünk titkos beszédét érted-e?
Hogy vallanak...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
|
