|
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna halkan a hátam mögé,
És megkérdezné, fáradt vagyok-é?
Kicsi kezét, mint Te a rózsaszirmát,
Finom borzoló fürtjeimbe lökné,
S én azt hinném, hogy úgy marad örökké.
Leoldaná selyem puha kendőjét,
És vállamra tenné, hogy meg ne fázzak,
Ajkával mérné, nincs-e lázam.
Nem lenne szava, nézne csak,
Míg én hallgatnék, magamat keresve,
Lelankadva egy félbemaradt versre.
S ha már szabályos lett a pihegésem,
És lelkem földjén álom eke szánt át,
Vigyázva, halkan elfödné a lámpát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» Házasság
Pénz és szeretet kell a jó házassághoz,
Különben...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Fanni és Kármán
Vad parancsok ellenére híve lett;
Fészke ing a...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
|
