|
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna halkan a hátam mögé,
És megkérdezné, fáradt vagyok-é?
Kicsi kezét, mint Te a rózsaszirmát,
Finom borzoló fürtjeimbe lökné,
S én azt hinném, hogy úgy marad örökké.
Leoldaná selyem puha kendőjét,
És vállamra tenné, hogy meg ne fázzak,
Ajkával mérné, nincs-e lázam.
Nem lenne szava, nézne csak,
Míg én hallgatnék, magamat keresve,
Lelankadva egy félbemaradt versre.
S ha már szabályos lett a pihegésem,
És lelkem földjén álom eke szánt át,
Vigyázva, halkan elfödné a lámpát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» S. M. kisasszonynak
Szeretem a tavasz kedves kis virágát,
A szerény...
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
» Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Sappho szerelmes éneke
Boldog legény, istenek párja,
Szemben ki ülhet...
|
