Nem igaz?

Nem igaz? bolondok és gonoszok ellenében
Akik nem átallják elirigyelni örömünk,
Néha büszkék, de mindig megbocsátók leszünk.

Nem igaz? vidáman és lassan megyünk a szerény
Úton, melyet nevetve a Remény mutat nekünk,
Nem törődve azzal, látnak-e minket vagy sem.

A mi két szívünk a szeretetben, mint sötét erdőben
Elszigetelődve, s csendes gyöngédséget árasztva,
Estében éneklő két kis fülemüle.

Haragszik ránk, vagy kedveskedik a Világ,
Mit tehet velünk? Ha akar, simogathat,
vagy akár céltáblává is tehet.

Mindenkire nevetünk és semmitől se félünk,
Mert a legerősebb és legkedvesebb kapocs köt össze,
Melynek – egyébként – gyémánt kemény a páncélja.

Mit kitűzött számunkra a Sors, nem aggódunk miatta,
Végigjárjuk egyformán mindketten,
Kéz a kézben, gyermeki szívvel

Mint akik gondtalanul szeretik egymást, nem igaz?