Szerelem

ideje hogy szeressük egymást
hogy hidd ha mondom: Hősnőm
hogy higgyem ha mondod: Hősöm
engedetlen fejem köré mennyi csapdát helyeztél
mennyi nyilat lőtt ki apád a törzsed
számtalan aljasságot elterveztél tőribe csaltál
pedig velem egy födél alatt laktál
fringiával vívtál ellenem napokig
napokig Shakespeare-t olvastam a Torony árnyékában
hátha meglátlak a Tündérek Kútja mellett
őrizd a szemem szerelmem
őrizd a hátam naptól és fagytól
félek kiszúrják a szemem a sötétség zsiványai
félek leölnek hátulról a hitszegők
szerelmem nyújtsd a kezed hogy átgázoljunk ezen a nagy vízen
idegen nem vagyok és halott országból sem jövök
láttuk-e ott a lekaszált rétnek a végén:
az a fehér ló a mienk örökre
nézz egyenesen a szemembe hagyd a civódó szót a szitkot
virágot hozok neked a hegyek szívéből
lámpát gyújtok a Toronyban
földet vetek be újra maggal
amikor megszerettelek hét falura szólón szerettél
s lökéseid szilajak voltak
amikor engem megszerettek az egy esztelen asszony szerelme volt
nem állt be a szája az utcasornak
oda az élet Hősnőm hogy is nem törődtünk egy kicsit magunkkal is
ideje hogy szeressük egymást