|
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes életünk.
Ülünk egymással szemben,
beszélgetünk.
Egyszerű és jó vagyok,
mint világ fölött lebegő
madár. Te átlátszó vagy,
tiszta, mint a levegő,
mint üvegkorsónk friss vize,
melyen átcsillan a nap.
Én szomjas vagyok
s te nem tagadod meg tőlem magadat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nosztalgia
Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
» Szent Abbondio napja
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
|
