|
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes életünk.
Ülünk egymással szemben,
beszélgetünk.
Egyszerű és jó vagyok,
mint világ fölött lebegő
madár. Te átlátszó vagy,
tiszta, mint a levegő,
mint üvegkorsónk friss vize,
melyen átcsillan a nap.
Én szomjas vagyok
s te nem tagadod meg tőlem magadat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
|
