|
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt tavaszt.
Számomra balzsam nincs legében,
Ha vele nem maradsz.
Hiába nyílnak, illatoznak
Az ibolyák nekem,
Ha őket a te kebeledre
Frissen nem tűzhetem.
Pacsirta, csalogány dalában
Mi gyönyört leljek én,
Mikor nem csendül a te hangod,
Legédesebb zeném?
Te vagy szivemnek napsugára,
Te üdvöm és hitem,
Ha elhagysz, minden oly sötét lesz,
Amilyen a szivem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Valaki
Kitölteni az űrt,
a dolgok réseit
csak...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
|
