|
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak, mint a zátonyok.
Szerelmem űz, hogy rajta csolnakázzam
És szívemen el is barangolok.
De csolnakom a habja elragadta,
Sodorja éles zátonyok között.
(A tájat erre bánat-népség lakja
S én bánatom is ide költözött.)
Fáradt nyugvással csak hagyom rohanni
S zokogva várok, hátha partot ér;
Még könnyem is van nékem; ó van annyi,
Hogy vezekeljek minden álmamér' -
És öntöm is sűrűn, bőséggel, híven,
Míg tördelődik szirteken a szívem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Kocsizó
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
» Mikor ünnepet ül...
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
|
