|
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak, mint a zátonyok.
Szerelmem űz, hogy rajta csolnakázzam
És szívemen el is barangolok.
De csolnakom a habja elragadta,
Sodorja éles zátonyok között.
(A tájat erre bánat-népség lakja
S én bánatom is ide költözött.)
Fáradt nyugvással csak hagyom rohanni
S zokogva várok, hátha partot ér;
Még könnyem is van nékem; ó van annyi,
Hogy vezekeljek minden álmamér' -
És öntöm is sűrűn, bőséggel, híven,
Míg tördelődik szirteken a szívem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» Atrium mortis
Az emberélet útjának felén
az a vadon mögöttem...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Mikor ünnepet ül...
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy...
|
