|
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak, mint a zátonyok.
Szerelmem űz, hogy rajta csolnakázzam
És szívemen el is barangolok.
De csolnakom a habja elragadta,
Sodorja éles zátonyok között.
(A tájat erre bánat-népség lakja
S én bánatom is ide költözött.)
Fáradt nyugvással csak hagyom rohanni
S zokogva várok, hátha partot ér;
Még könnyem is van nékem; ó van annyi,
Hogy vezekeljek minden álmamér' -
És öntöm is sűrűn, bőséggel, híven,
Míg tördelődik szirteken a szívem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
» Atrium mortis
Az emberélet útjának felén
az a vadon mögöttem...
» Gyakran jelensz meg álmaimban
Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen,...
» Falovacska
Reggelente már nem akarta
az ablakot, a...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
|
