|
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak, mint a zátonyok.
Szerelmem űz, hogy rajta csolnakázzam
És szívemen el is barangolok.
De csolnakom a habja elragadta,
Sodorja éles zátonyok között.
(A tájat erre bánat-népség lakja
S én bánatom is ide költözött.)
Fáradt nyugvással csak hagyom rohanni
S zokogva várok, hátha partot ér;
Még könnyem is van nékem; ó van annyi,
Hogy vezekeljek minden álmamér' -
És öntöm is sűrűn, bőséggel, híven,
Míg tördelődik szirteken a szívem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak egy szonett
Ha mindent is – magad mégsem raboltad
El tőlem...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
|
