|
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak, mint a zátonyok.
Szerelmem űz, hogy rajta csolnakázzam
És szívemen el is barangolok.
De csolnakom a habja elragadta,
Sodorja éles zátonyok között.
(A tájat erre bánat-népség lakja
S én bánatom is ide költözött.)
Fáradt nyugvással csak hagyom rohanni
S zokogva várok, hátha partot ér;
Még könnyem is van nékem; ó van annyi,
Hogy vezekeljek minden álmamér' -
És öntöm is sűrűn, bőséggel, híven,
Míg tördelődik szirteken a szívem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
» Romantikus ősz
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» A feredés
Nini, szemeim, ide nézzetek,
Ni, e kis...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
|
