|
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a földön élünk,
És a sorsnak vad szeszélye
Gúnyolódva játszik vélünk.
Égi szikrát olt szívünkbe,
Melynek tüze perzsel, éget
Úgy szeretnők átölelni
Az egész nagy Mindenséget!
Szárnyakat rak álmainkra,
Vágyainkat fölcsigázza.
Úgy, hogy szinte elsorvaszt az
Örök szomjúságnak láza!...
S majd ha egykor alkonytájban
Az utunkra visszanézünk,
És a sárga lomb közt járva
Azt kérdezzük, el mit értünk?
Akkor látjuk, hogy meddő volt
Minden álmunk, küszködésünk,
S csak a sorsunk vad szeszélye
Játszott gúnyolódva vélünk!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a'...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Szív
A szivet nem lehet behunyni,
Szegény sziv,...
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
|
