|
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak, álmatag.
Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.
Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;
mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» A jegyes éneke
Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
» Virágnyelv
Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
» Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
» Szerelmes vers
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Szivem lázongott...
Szivem lázongott, mint a tenger,
Szélvészes...
|
