|
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak, álmatag.
Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.
Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;
mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» Márvány a homlokod
Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Álmok
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
|
