|
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak, álmatag.
Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.
Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;
mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» Vaskohó
Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Eltűnt halott
Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb,...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
» Örömöm és örömöd
Örömöm és örömöd
mint két hó-angyal...
» Ne félj!
Ne félj! Jövök!
Bár álljon utamba
Dörögve,...
» Szemrehányás a tengernek
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót...
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
» John Andreson, Szivem, John
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha...
|
