|
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak, álmatag.
Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.
Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;
mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem élek én tovább
Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a...
» Mit akartok?
Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer...
» Mint egy virág, olyan vagy
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép,...
» Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Szerelmes ének Wurlitzerre
Harlem éjszakáját
köréd göngyölhetem,
neonf...
» Nem igaz?
Nem igaz? bolondok és gonoszok ellenében
Akik...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Hiába hideg a Hold
Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk ütött
S...
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
|
