|
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak, álmatag.
Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.
Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;
mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Csókok és szabaditások
Csókok, akiket, csókok,
Mindhalálig, akárhogyan...
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
|
