|
Örömöm és örömöd
mint két hó-angyal szökött
az éj kertjei között:
óhajod és óhajom
egy-lángnyelvvé összevon,
szökken élőn, kacagón:
az ős küzdést hatja át,
a lét misztériumát.
Szerelemben, amiből
világ kél: nap titka nől.
Tudja ő és senki más,
honnan a csillag-áradás,
az atomban a tudás,
bú, halál közt hogy lehet
víg sors, édes lehelet:
ő tanítja, tudjuk azt,
boldogan tudást fakaszt,
míg ülünk, kézbe kéz,
s ránk a lomb árnyat tetéz,
heverünk, szívre szív,
s új nap virradása hív.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
» Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Quattrocento
Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
|
