|
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan
s én még maradnék tétovázva,
talán, hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Nosztalgia
Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
» Ha jönnél...
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
|
