|
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan
s én még maradnék tétovázva,
talán, hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bolygó tüzek
Nemes nők, igaz nők, szelidek környeznek,
Mondjá...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
|
