|
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan
s én még maradnék tétovázva,
talán, hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A boldogság
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér...
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
|
