|
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan
s én még maradnék tétovázva,
talán, hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
» Mikor ünnepet ül...
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
|
