|
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan
s én még maradnék tétovázva,
talán, hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» A Czenczi rózsája
Fakadj piros rózsa fakadj csendesen
Kellemes...
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» Készség
Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy...
» Halott szók hona
Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami...
» Búsúly szivem érted, hivem
Búsúly szivem érted, hivem,
Hogy tőled...
» Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen...
|
