|
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan
s én még maradnék tétovázva,
talán, hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Bóldog óh ezerszer
Bóldog óh ezerszer a' szív,
A' ki olly...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Szemrehányás a tengernek
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót...
|
