|
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan
s én még maradnék tétovázva,
talán, hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Megjöttél
Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Kérdés
Mondjátok óh, hogy van-e dúsabb
És van-e mégis...
|
