Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is vagyok. Itt a perc pihenni.
Szellemed suhogón beföd, körülleng,
Istenem. Bevonod szelíden édes
ízzel ajkaimat s a sárga mécset
elrebbenti tüdőd finom fuvalma.
Álmot adsz, puha és gömbölyded álmot.
Tér, idő: kusza gombolyagba romlik.
Akkor ölbeveszed becézve, lágyan,
eltévedt szeretőm kis szűzi testét
s mellém fekteted a habtiszta ágyba.
Halkan símogatom meleg pihéit:
pálmalombok alatt ölelgetőzünk,
cukros hóhegyeken futunk sikongva,
zizzenő búzaföldön összeforrunk
s érett csillagaid kibuggyant fénye
gyöngyösen, vizesen pereg le rajtunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bársonyodba öltözöm Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» Vallomás Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
» Az Öröm illan Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Az Ő képe Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Mert sehol se vagy... Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Álom Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Vígasztalás Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
|