|
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is vagyok. Itt a perc pihenni.
Szellemed suhogón beföd, körülleng,
Istenem. Bevonod szelíden édes
ízzel ajkaimat s a sárga mécset
elrebbenti tüdőd finom fuvalma.
Álmot adsz, puha és gömbölyded álmot.
Tér, idő: kusza gombolyagba romlik.
Akkor ölbeveszed becézve, lágyan,
eltévedt szeretőm kis szűzi testét
s mellém fekteted a habtiszta ágyba.
Halkan símogatom meleg pihéit:
pálmalombok alatt ölelgetőzünk,
cukros hóhegyeken futunk sikongva,
zizzenő búzaföldön összeforrunk
s érett csillagaid kibuggyant fénye
gyöngyösen, vizesen pereg le rajtunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dac
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» A csalfa szeretőnek megvetése
Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
|
