|
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
Te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.
Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincsemnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.
Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el sem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
a hosszú, szőke hajadon a kezem.
Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta sújt az iszonyat,
Hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.
Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
Kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Ne félj!
Ne félj! Jövök!
Bár álljon utamba
Dörögve,...
» Örök szépség
Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Szerelem ez?
Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
|
