|
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
Te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.
Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincsemnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.
Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el sem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
a hosszú, szőke hajadon a kezem.
Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta sújt az iszonyat,
Hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.
Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
Kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Nagyon szerelmes voltam beléd
Nagyon szerelmes voltam beléd,
Ezer hangú,...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Örök szépség
Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak...
» Kialvó csillagok alatt
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Kegyvesztett bűbáj
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan...
» Megfagy a szív, ha nem szeret
Megfagy a szív, ha nem szeret;
És ha szeret,...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Súgás az ősznek
Ősz, te sokat tudsz:
mert sétálsz furcsán és...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
|
