|
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
Te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.
Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincsemnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.
Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el sem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
a hosszú, szőke hajadon a kezem.
Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta sújt az iszonyat,
Hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.
Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
Kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Halott szók hona
Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Egy hölgyhöz
Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
» Vers cim nélkül
Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni,...
» Falovacska
Reggelente már nem akarta
az ablakot, a...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» 9. Szerelmes üzenet.
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis...
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
|
