|
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
Te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.
Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincsemnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.
Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el sem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
a hosszú, szőke hajadon a kezem.
Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta sújt az iszonyat,
Hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.
Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
Kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» Ezüsthálóval foglak
De most megjártad, kedves, most az egyszer,
Ezüs...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a'...
» Vigasz
Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
» Finale
1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
|
