|
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
Te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.
Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincsemnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.
Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el sem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
a hosszú, szőke hajadon a kezem.
Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta sújt az iszonyat,
Hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.
Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
Kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
» Korszerűtlen ének
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» Szerelem
Minden érzésünknek anyja a szerelem,
Ez olly...
» Ha napba nézek én
Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te...
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Szerelem
Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok...
» Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» Vágy
Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
|
