|
Először csak a páholyodban,
a páholyodban néztelek:
be szép a két szemed!
S mint ifjú császárnő: ülsz páholyodban!
Csudába szökkent fejtartásod
úgy fogta meg a szívemet,
mint ezüstnyél egy aranykalapácsot.
Most már örökkön dobban, koppan
az ezüstnyelű aranykalapács
az életemben, eme pergő dobban
és pengeti a lelkem érceit.
De némely órán még lazul
és fejtegeti fénye férceit:
Madame! vajjon az Élet üllőjére
sujtson dalokat ez a kalapács?
Vagy rejtsük egy ékszerdobozba?... mélyre?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Szívem hát újra...
Szívem hát újra gyermekké lett?
Visszatért a...
» Szerelem
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
|
