|
Először csak a páholyodban,
a páholyodban néztelek:
be szép a két szemed!
S mint ifjú császárnő: ülsz páholyodban!
Csudába szökkent fejtartásod
úgy fogta meg a szívemet,
mint ezüstnyél egy aranykalapácsot.
Most már örökkön dobban, koppan
az ezüstnyelű aranykalapács
az életemben, eme pergő dobban
és pengeti a lelkem érceit.
De némely órán még lazul
és fejtegeti fénye férceit:
Madame! vajjon az Élet üllőjére
sujtson dalokat ez a kalapács?
Vagy rejtsük egy ékszerdobozba?... mélyre?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» Csak álmodtalak?
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» Aludj el itt a vállamon
Aludj el itt a vállamon,
S hogy álmodsz legyen...
» Nyári emlék
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» Korszerűtlen ének
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
|
