Először csak a páholyodban,
a páholyodban néztelek:
be szép a két szemed!
S mint ifjú császárnő: ülsz páholyodban!
Csudába szökkent fejtartásod
úgy fogta meg a szívemet,
mint ezüstnyél egy aranykalapácsot.
Most már örökkön dobban, koppan
az ezüstnyelű aranykalapács
az életemben, eme pergő dobban
és pengeti a lelkem érceit.
De némely órán még lazul
és fejtegeti fénye férceit:
Madame! vajjon az Élet üllőjére
sujtson dalokat ez a kalapács?
Vagy rejtsük egy ékszerdobozba?... mélyre?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barátság, szerelem Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» Elza szeme Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» A Halál-árok titka Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Ölelés Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Elejtetted a napot Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Gyöngy Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
» Mint virágokon, úgy lépeget Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Köznépi-Dal Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Álmomban Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» Hogyha lelkem felleg volna... Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
|