|
Először csak a páholyodban,
a páholyodban néztelek:
be szép a két szemed!
S mint ifjú császárnő: ülsz páholyodban!
Csudába szökkent fejtartásod
úgy fogta meg a szívemet,
mint ezüstnyél egy aranykalapácsot.
Most már örökkön dobban, koppan
az ezüstnyelű aranykalapács
az életemben, eme pergő dobban
és pengeti a lelkem érceit.
De némely órán még lazul
és fejtegeti fénye férceit:
Madame! vajjon az Élet üllőjére
sujtson dalokat ez a kalapács?
Vagy rejtsük egy ékszerdobozba?... mélyre?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Egy szőke leánynak
Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
» Hazug szerelem győz le téged…
Hazug szerelem győz le téged,
Egyszerű, sivár...
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
|
