|
Először csak a páholyodban,
a páholyodban néztelek:
be szép a két szemed!
S mint ifjú császárnő: ülsz páholyodban!
Csudába szökkent fejtartásod
úgy fogta meg a szívemet,
mint ezüstnyél egy aranykalapácsot.
Most már örökkön dobban, koppan
az ezüstnyelű aranykalapács
az életemben, eme pergő dobban
és pengeti a lelkem érceit.
De némely órán még lazul
és fejtegeti fénye férceit:
Madame! vajjon az Élet üllőjére
sujtson dalokat ez a kalapács?
Vagy rejtsük egy ékszerdobozba?... mélyre?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vallomás
úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele...
» Álmomban
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» A' Csere
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám,...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» Száz szerelmes szonett
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelh...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
|
