|
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk még szűz és beteg,
Mikor fehérek még a remények,
Mikor bárányok még a fellegek?
Ismered-e a könyvek közt virrasztást
S a könnyek közt virrasztást ismered?
Mikor a csönd elringat puha karján
És várnak ránk nagy ismeretlenek?
Az éj körülfoly, mint valami tenger,
Ó tengerek, álmok, könnyek, betűk,
Ó élet, merre szívünk szállni nem mer,
Ó távol partok, távol hegedűk!
Valaki már ránk vár s dalolni késztet,
De még csalódni korán lesz, korán,
Melyik csillag az, melyben vágya éghet:
Az a szőkés, vagy az a halovány?
Ó szomorú szép, álomtalan éjek,
Engem ti nem ringattok már soha.
És nem borít el a fehér remények
S fehér virágok csöndes zápora.
Szelíd igába nem fognak a könyvek
S a könnyek áldását nem ismerem
S nem nézem a rámragyogó jövőnek
Kék csillagát a fehér éjeken...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Nyári emlék
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér...
» Ma reggel...
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az...
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
|
