|
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit ábrándjaimnak
Megöntözöm könnyeimmel,
Hogy számodra viruljanak.
Ó! tudom, te eljösz hozzám,
Midőn fájni fog az élet...
Elfogadlak meghajolva,
Mintegy megfeszített szentet;
És feltüzöm áhitattal,
Ábrándjaimnak virágát
Fájó szived keresztjére -
Mint egy halvány passiflorát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
|
