|
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit ábrándjaimnak
Megöntözöm könnyeimmel,
Hogy számodra viruljanak.
Ó! tudom, te eljösz hozzám,
Midőn fájni fog az élet...
Elfogadlak meghajolva,
Mintegy megfeszített szentet;
És feltüzöm áhitattal,
Ábrándjaimnak virágát
Fájó szived keresztjére -
Mint egy halvány passiflorát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
» Örömöm és örömöd
Örömöm és örömöd
mint két hó-angyal...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
|
