|
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit ábrándjaimnak
Megöntözöm könnyeimmel,
Hogy számodra viruljanak.
Ó! tudom, te eljösz hozzám,
Midőn fájni fog az élet...
Elfogadlak meghajolva,
Mintegy megfeszített szentet;
És feltüzöm áhitattal,
Ábrándjaimnak virágát
Fájó szived keresztjére -
Mint egy halvány passiflorát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
|
