Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit ábrándjaimnak
Megöntözöm könnyeimmel,
Hogy számodra viruljanak.
Ó! tudom, te eljösz hozzám,
Midőn fájni fog az élet...
Elfogadlak meghajolva,
Mintegy megfeszített szentet;
És feltüzöm áhitattal,
Ábrándjaimnak virágát
Fájó szived keresztjére -
Mint egy halvány passiflorát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pórleány Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Ébredés Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
» Fiatal lány tavasszal Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Szív A szivet nem lehet behunyni,
Szegény sziv,...
» Gyöngyvirág Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Szeretlek Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
|