|
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit ábrándjaimnak
Megöntözöm könnyeimmel,
Hogy számodra viruljanak.
Ó! tudom, te eljösz hozzám,
Midőn fájni fog az élet...
Elfogadlak meghajolva,
Mintegy megfeszített szentet;
És feltüzöm áhitattal,
Ábrándjaimnak virágát
Fájó szived keresztjére -
Mint egy halvány passiflorát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» Messzebb vagyok...
Messzebb vagyok tőled ismét,
Hanem azért...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Megjöttél
Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
|
