|
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit ábrándjaimnak
Megöntözöm könnyeimmel,
Hogy számodra viruljanak.
Ó! tudom, te eljösz hozzám,
Midőn fájni fog az élet...
Elfogadlak meghajolva,
Mintegy megfeszített szentet;
És feltüzöm áhitattal,
Ábrándjaimnak virágát
Fájó szived keresztjére -
Mint egy halvány passiflorát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Száz szerelmes szonett
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelh...
|
