|
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit ábrándjaimnak
Megöntözöm könnyeimmel,
Hogy számodra viruljanak.
Ó! tudom, te eljösz hozzám,
Midőn fájni fog az élet...
Elfogadlak meghajolva,
Mintegy megfeszített szentet;
És feltüzöm áhitattal,
Ábrándjaimnak virágát
Fájó szived keresztjére -
Mint egy halvány passiflorát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
» Szeress, ne kérdezd
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Házasság
Pénz és szeretet kell a jó házassághoz,
Különben...
|
