|
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit ábrándjaimnak
Megöntözöm könnyeimmel,
Hogy számodra viruljanak.
Ó! tudom, te eljösz hozzám,
Midőn fájni fog az élet...
Elfogadlak meghajolva,
Mintegy megfeszített szentet;
És feltüzöm áhitattal,
Ábrándjaimnak virágát
Fájó szived keresztjére -
Mint egy halvány passiflorát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» A dal szárnyára veszlek
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek,...
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» Vágy
Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
|
