|
Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok egyedül, árván andalogva,
Addig nem érzem szivem árvaságát,
Addig nem öntöm lelkem néma vágyát
Reménytelen, bús, panaszos dalokba.
Mert jól tudom, hogy van egy istenasszony:
A szerelem, ki rózsaszín ruhában
Elém jő egyszer s hív, mint fürj a párját:
„Fonjátok össze karotok ti árvák
S egymást ölelve szálljatok utánam.”
II.
Ha nem tudnám is, hogy a sziv szerelmét
Nótákba verik ki,
Hogy a sohaj s a vágyak suttogását
Lanton pengetik ki.
Merengésimben jól tudom, hogy én is
A szivemhez kapnék
S egyszer csak, mint a csalogány a lombon,
Nótára fakadnék.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Kosár
Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
|
