|
Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok egyedül, árván andalogva,
Addig nem érzem szivem árvaságát,
Addig nem öntöm lelkem néma vágyát
Reménytelen, bús, panaszos dalokba.
Mert jól tudom, hogy van egy istenasszony:
A szerelem, ki rózsaszín ruhában
Elém jő egyszer s hív, mint fürj a párját:
„Fonjátok össze karotok ti árvák
S egymást ölelve szálljatok utánam.”
II.
Ha nem tudnám is, hogy a sziv szerelmét
Nótákba verik ki,
Hogy a sohaj s a vágyak suttogását
Lanton pengetik ki.
Merengésimben jól tudom, hogy én is
A szivemhez kapnék
S egyszer csak, mint a csalogány a lombon,
Nótára fakadnék.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Neked
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Nem élek én tovább
Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a...
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
|
