|
Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok egyedül, árván andalogva,
Addig nem érzem szivem árvaságát,
Addig nem öntöm lelkem néma vágyát
Reménytelen, bús, panaszos dalokba.
Mert jól tudom, hogy van egy istenasszony:
A szerelem, ki rózsaszín ruhában
Elém jő egyszer s hív, mint fürj a párját:
„Fonjátok össze karotok ti árvák
S egymást ölelve szálljatok utánam.”
II.
Ha nem tudnám is, hogy a sziv szerelmét
Nótákba verik ki,
Hogy a sohaj s a vágyak suttogását
Lanton pengetik ki.
Merengésimben jól tudom, hogy én is
A szivemhez kapnék
S egyszer csak, mint a csalogány a lombon,
Nótára fakadnék.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» Százszorszépek
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérk...
» Nagy tengerzúgását
Nagy tengerzúgását
Hallod-e szivemnek?
Haragos...
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» Keserű kín
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
|
