|
Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok egyedül, árván andalogva,
Addig nem érzem szivem árvaságát,
Addig nem öntöm lelkem néma vágyát
Reménytelen, bús, panaszos dalokba.
Mert jól tudom, hogy van egy istenasszony:
A szerelem, ki rózsaszín ruhában
Elém jő egyszer s hív, mint fürj a párját:
„Fonjátok össze karotok ti árvák
S egymást ölelve szálljatok utánam.”
II.
Ha nem tudnám is, hogy a sziv szerelmét
Nótákba verik ki,
Hogy a sohaj s a vágyak suttogását
Lanton pengetik ki.
Merengésimben jól tudom, hogy én is
A szivemhez kapnék
S egyszer csak, mint a csalogány a lombon,
Nótára fakadnék.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
» Halott szók hona
Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
|
