Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok egyedül, árván andalogva,
Addig nem érzem szivem árvaságát,
Addig nem öntöm lelkem néma vágyát
Reménytelen, bús, panaszos dalokba.
Mert jól tudom, hogy van egy istenasszony:
A szerelem, ki rózsaszín ruhában
Elém jő egyszer s hív, mint fürj a párját:
„Fonjátok össze karotok ti árvák
S egymást ölelve szálljatok utánam.”
II.
Ha nem tudnám is, hogy a sziv szerelmét
Nótákba verik ki,
Hogy a sohaj s a vágyak suttogását
Lanton pengetik ki.
Merengésimben jól tudom, hogy én is
A szivemhez kapnék
S egyszer csak, mint a csalogány a lombon,
Nótára fakadnék.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ma Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Vilma könyvéből Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Levél Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
» Meddig szerelem? Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Az én szivem Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Minden ágon, minden bokron... Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
» Nem élek én tovább Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a...
» Szem hatalma Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
» Szeretlek Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
» Szerelem és barátság A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
|