Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok egyedül, árván andalogva,
Addig nem érzem szivem árvaságát,
Addig nem öntöm lelkem néma vágyát
Reménytelen, bús, panaszos dalokba.
Mert jól tudom, hogy van egy istenasszony:
A szerelem, ki rózsaszín ruhában
Elém jő egyszer s hív, mint fürj a párját:
„Fonjátok össze karotok ti árvák
S egymást ölelve szálljatok utánam.”
II.
Ha nem tudnám is, hogy a sziv szerelmét
Nótákba verik ki,
Hogy a sohaj s a vágyak suttogását
Lanton pengetik ki.
Merengésimben jól tudom, hogy én is
A szivemhez kapnék
S egyszer csak, mint a csalogány a lombon,
Nótára fakadnék.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zaj, estefelé Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» "Dunári valczer" Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Az én szerelmem... Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Fehérfüggönyös szoba Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
» Rómeó és Júlia Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Szerelem és nemes szív Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
» Kialvó csillagok alatt Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
...
» Elvesztett szerelem Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Finale 1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» Siralmas Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
|