|
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérként szerelmes igéket,
édes volt egyszer megvallani nyilván
s magunk közt százszor, hogy szeretlek téged.
Bolygani édes hársfaágak enyhén,
virággal kézben és lesütött szemmel,
tépett virágok levelén üzenvén:
Szeretsz... és engem - őrült szerelemmel.
Ifjú tüzünkben mikor összetűztünk,
s békülésünkhöz tanuk nem kellettek,
üzengetősdit a virággal űztünk...
Nem - szólt az egyik, s a másik: egy cseppet.
Ma elhagyottan, hívságos remények
nélkül, bérceken búsan kóboroltam,
s megláttam ott egy testvér százszorszépet,
épp olyan volt, mint azok a fasorban.
Letéptem... szálltak a kék égre írva
szavai, és lent eltűntek a tóban.
S tudod, mit mondott az utolsó szirma?
Hogy szeretsz, kedves, életednél jobban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Nem igaz?
Nem igaz? bolondok és gonoszok ellenében
Akik...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Úgy szeretlek
Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen...
» Kocsizó
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
|
