|
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérként szerelmes igéket,
édes volt egyszer megvallani nyilván
s magunk közt százszor, hogy szeretlek téged.
Bolygani édes hársfaágak enyhén,
virággal kézben és lesütött szemmel,
tépett virágok levelén üzenvén:
Szeretsz... és engem - őrült szerelemmel.
Ifjú tüzünkben mikor összetűztünk,
s békülésünkhöz tanuk nem kellettek,
üzengetősdit a virággal űztünk...
Nem - szólt az egyik, s a másik: egy cseppet.
Ma elhagyottan, hívságos remények
nélkül, bérceken búsan kóboroltam,
s megláttam ott egy testvér százszorszépet,
épp olyan volt, mint azok a fasorban.
Letéptem... szálltak a kék égre írva
szavai, és lent eltűntek a tóban.
S tudod, mit mondott az utolsó szirma?
Hogy szeretsz, kedves, életednél jobban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csókok és szabaditások
Csókok, akiket, csókok,
Mindhalálig, akárhogyan...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» Dac
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem...
» Éji furulyaszó
Árny borul a tájra,
Csillag lép az égre,
A...
» Vers cim nélkül
Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni,...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» Búsúly szivem érted, hivem
Búsúly szivem érted, hivem,
Hogy tőled...
» Keserű kín
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
|
