|
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérként szerelmes igéket,
édes volt egyszer megvallani nyilván
s magunk közt százszor, hogy szeretlek téged.
Bolygani édes hársfaágak enyhén,
virággal kézben és lesütött szemmel,
tépett virágok levelén üzenvén:
Szeretsz... és engem - őrült szerelemmel.
Ifjú tüzünkben mikor összetűztünk,
s békülésünkhöz tanuk nem kellettek,
üzengetősdit a virággal űztünk...
Nem - szólt az egyik, s a másik: egy cseppet.
Ma elhagyottan, hívságos remények
nélkül, bérceken búsan kóboroltam,
s megláttam ott egy testvér százszorszépet,
épp olyan volt, mint azok a fasorban.
Letéptem... szálltak a kék égre írva
szavai, és lent eltűntek a tóban.
S tudod, mit mondott az utolsó szirma?
Hogy szeretsz, kedves, életednél jobban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» Szerelmes levél
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Dal
Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Ujkori románcz
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten...
» Quattrocento
Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Nem igaz?
Nem igaz? bolondok és gonoszok ellenében
Akik...
|
