|
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérként szerelmes igéket,
édes volt egyszer megvallani nyilván
s magunk közt százszor, hogy szeretlek téged.
Bolygani édes hársfaágak enyhén,
virággal kézben és lesütött szemmel,
tépett virágok levelén üzenvén:
Szeretsz... és engem - őrült szerelemmel.
Ifjú tüzünkben mikor összetűztünk,
s békülésünkhöz tanuk nem kellettek,
üzengetősdit a virággal űztünk...
Nem - szólt az egyik, s a másik: egy cseppet.
Ma elhagyottan, hívságos remények
nélkül, bérceken búsan kóboroltam,
s megláttam ott egy testvér százszorszépet,
épp olyan volt, mint azok a fasorban.
Letéptem... szálltak a kék égre írva
szavai, és lent eltűntek a tóban.
S tudod, mit mondott az utolsó szirma?
Hogy szeretsz, kedves, életednél jobban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» Szerelem és nemes szív
Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
» Mennyasszony-koszorus..
Mennyasszony-koszorus hajad
Minden szála legyen...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Kínai szerelem
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a...
» Szívemhez
Mi lelt megint
Szivem, te nyugtalan?
Ezer...
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és...
» Ha valaki jönne
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna...
|
