|
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a szerelem;
Ami másnak életet ad,
Az hozza rám halálomat.
Meghaltam én réges-régen,
De nem nyughatom békében,
kísértetként járok, kelek,
Keresve, mit nem lelhetek.
Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messziről annak látszik:
Árny, mint én, mely velem játszik.
Hogyha közelébe érek,
Rémképétől elszörnyedek
S futok vissza koporsómba
Új kínoktól ostorozva.
S rám vonom a búbánat szőtt
Gyászos halotti lepedőt,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd meghalok igazán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Fehérfüggönyös szoba
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
|
