|
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a szerelem;
Ami másnak életet ad,
Az hozza rám halálomat.
Meghaltam én réges-régen,
De nem nyughatom békében,
kísértetként járok, kelek,
Keresve, mit nem lelhetek.
Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messziről annak látszik:
Árny, mint én, mely velem játszik.
Hogyha közelébe érek,
Rémképétől elszörnyedek
S futok vissza koporsómba
Új kínoktól ostorozva.
S rám vonom a búbánat szőtt
Gyászos halotti lepedőt,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd meghalok igazán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
» Vágy
Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és...
» Sorsunk
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a...
» Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
|
