|
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a szerelem;
Ami másnak életet ad,
Az hozza rám halálomat.
Meghaltam én réges-régen,
De nem nyughatom békében,
kísértetként járok, kelek,
Keresve, mit nem lelhetek.
Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messziről annak látszik:
Árny, mint én, mely velem játszik.
Hogyha közelébe érek,
Rémképétől elszörnyedek
S futok vissza koporsómba
Új kínoktól ostorozva.
S rám vonom a búbánat szőtt
Gyászos halotti lepedőt,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd meghalok igazán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» A szerelem
Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Azoknak a szerelme
Azoknak a szerelme tetszik nekem,
akik a...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
|
