|
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a szerelem;
Ami másnak életet ad,
Az hozza rám halálomat.
Meghaltam én réges-régen,
De nem nyughatom békében,
kísértetként járok, kelek,
Keresve, mit nem lelhetek.
Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messziről annak látszik:
Árny, mint én, mely velem játszik.
Hogyha közelébe érek,
Rémképétől elszörnyedek
S futok vissza koporsómba
Új kínoktól ostorozva.
S rám vonom a búbánat szőtt
Gyászos halotti lepedőt,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd meghalok igazán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Őrzi egy néma óriás
Nem nyithatom fel koponyád,
nem vághatom föl...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
|
