|
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a szerelem;
Ami másnak életet ad,
Az hozza rám halálomat.
Meghaltam én réges-régen,
De nem nyughatom békében,
kísértetként járok, kelek,
Keresve, mit nem lelhetek.
Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messziről annak látszik:
Árny, mint én, mely velem játszik.
Hogyha közelébe érek,
Rémképétől elszörnyedek
S futok vissza koporsómba
Új kínoktól ostorozva.
S rám vonom a búbánat szőtt
Gyászos halotti lepedőt,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd meghalok igazán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és...
» Ma reggel...
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az...
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Csókok és szabaditások
Csókok, akiket, csókok,
Mindhalálig, akárhogyan...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Száz alakba
Száz alakba öltözik szerelmem,
Száz alakban...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
|
