|
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a szerelem;
Ami másnak életet ad,
Az hozza rám halálomat.
Meghaltam én réges-régen,
De nem nyughatom békében,
kísértetként járok, kelek,
Keresve, mit nem lelhetek.
Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messziről annak látszik:
Árny, mint én, mely velem játszik.
Hogyha közelébe érek,
Rémképétől elszörnyedek
S futok vissza koporsómba
Új kínoktól ostorozva.
S rám vonom a búbánat szőtt
Gyászos halotti lepedőt,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd meghalok igazán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mint egy virág, olyan vagy
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép,...
» Mit akartok?
Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Úgy szeretlek
Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen...
|
