|
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben, Mylitta,
És szépsége és elszántsága,
Legdúsabb szineit most virítja
A Szerelem, az igazi,
Oly szomszédos a komor Halállal.
Nyarat lelkem már nem is fájlal,
Száz szinű, pazar, szomoru kedve
Szórja sugarát kifogytáig
Őszt-borongató, szőke fejedre,
A te macskás, ifjú fejed
Lelkemből vert új koronájára.
Az Ősz nap-órája megállva
Figyeli szánk gyáva közeledtét,
Néha a köd hó-szagot érzet,
Agyaink színes avarra vetvék
S őszi erdőkből kidalol
Szerelmünk gyász-hitü rettegése.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Bölcs Marun meséje
"Volt egyszer." Bölcs Marunról
Szól ez együgyü...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
|
