|
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben, Mylitta,
És szépsége és elszántsága,
Legdúsabb szineit most virítja
A Szerelem, az igazi,
Oly szomszédos a komor Halállal.
Nyarat lelkem már nem is fájlal,
Száz szinű, pazar, szomoru kedve
Szórja sugarát kifogytáig
Őszt-borongató, szőke fejedre,
A te macskás, ifjú fejed
Lelkemből vert új koronájára.
Az Ősz nap-órája megállva
Figyeli szánk gyáva közeledtét,
Néha a köd hó-szagot érzet,
Agyaink színes avarra vetvék
S őszi erdőkből kidalol
Szerelmünk gyász-hitü rettegése.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ajánlás
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
|
