|
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben, Mylitta,
És szépsége és elszántsága,
Legdúsabb szineit most virítja
A Szerelem, az igazi,
Oly szomszédos a komor Halállal.
Nyarat lelkem már nem is fájlal,
Száz szinű, pazar, szomoru kedve
Szórja sugarát kifogytáig
Őszt-borongató, szőke fejedre,
A te macskás, ifjú fejed
Lelkemből vert új koronájára.
Az Ősz nap-órája megállva
Figyeli szánk gyáva közeledtét,
Néha a köd hó-szagot érzet,
Agyaink színes avarra vetvék
S őszi erdőkből kidalol
Szerelmünk gyász-hitü rettegése.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Antik szerelem
"S megint előlről"
A szeretőm fiús, görög...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
|
