|
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben, Mylitta,
És szépsége és elszántsága,
Legdúsabb szineit most virítja
A Szerelem, az igazi,
Oly szomszédos a komor Halállal.
Nyarat lelkem már nem is fájlal,
Száz szinű, pazar, szomoru kedve
Szórja sugarát kifogytáig
Őszt-borongató, szőke fejedre,
A te macskás, ifjú fejed
Lelkemből vert új koronájára.
Az Ősz nap-órája megállva
Figyeli szánk gyáva közeledtét,
Néha a köd hó-szagot érzet,
Agyaink színes avarra vetvék
S őszi erdőkből kidalol
Szerelmünk gyász-hitü rettegése.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vallomás
úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» A Czenczi rózsája
Fakadj piros rózsa fakadj csendesen
Kellemes...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Haja, haja, hagyma-haja
Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» Szerelem
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen...
|
