|
Benyujtottam a kalapom
Egy kis lánynak az ablakon...
S a mikor kiadta,
Bokréta volt rajta,
Csak az a kár benne,
Hogy bánatot hajta.
Kalapomnak bokrétája
Elhervadott hamarjába...
Mentem aztán újra
Másik bokrétáért,
Adott is a kis lány,
Mindig, hogy ha ráért.
Soká... soká jártam arra
A bokrétát egyre adta -
Adta a bokrétát
Az a kedves kis lány...
Míg egyszer azt mondta,
Hogy virága nincs már!
Megfájult a szivem erre...
Nem tudom, hogy mi lelhette!
Megszokhattam nagyon
A bokrétát, vagy mi? ...
Hogy azt az ablakot
Nem tudom elhagyni!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leselkedő magány
És egyszer, tudom, te is elmégy
a nyughatatlan...
» Veled vagyok
Érzed, ha gondod, bánatod van
szólok hozzád,...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» A másik
És szólt a nő:
"A hajam ében,
És lágyabb, mint...
» Emlék
A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a...
» Gyakran jelensz meg álmaimban
Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen,...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Csak az Isten
Trikóját néha magán hagyta,
úgy szeretett,...
» Annának
Az ősz teríti dús, rőt szőnyegét
A nyár halott...
» Mikor itt vagy
Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
» Csókokban élő csóktalanok
Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból...
» Veszélyes játék
gész világ hódolt, leányka,
S te mindenkit...
|
