|
Benyujtottam a kalapom
Egy kis lánynak az ablakon...
S a mikor kiadta,
Bokréta volt rajta,
Csak az a kár benne,
Hogy bánatot hajta.
Kalapomnak bokrétája
Elhervadott hamarjába...
Mentem aztán újra
Másik bokrétáért,
Adott is a kis lány,
Mindig, hogy ha ráért.
Soká... soká jártam arra
A bokrétát egyre adta -
Adta a bokrétát
Az a kedves kis lány...
Míg egyszer azt mondta,
Hogy virága nincs már!
Megfájult a szivem erre...
Nem tudom, hogy mi lelhette!
Megszokhattam nagyon
A bokrétát, vagy mi? ...
Hogy azt az ablakot
Nem tudom elhagyni!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» A szemed
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» Mint még sohasem
Szeretnélek kibontani
a hús ruhájából...
» Neked
Ez már nem szerelem többé, nem két ember
kötése,...
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Betyár-átok
Kinek láncon keze-lába,
szomorú az éjszakája.
K...
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Vágy
Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» A bajadér
Délszaki éjnek átlátszó homálya
Enyelg a Ganges...
|
