|
A klastrom előtt koldus állt
alamizsnáért könyörögve
szenvedés, éhség, szomjuság
gyötörte, ványasztotta, törte.
Nem kért csak egy csepp kenyeret,
szeme tele volt gyötrelemmel,
és markába követ vetett
valami irgalmatlan ember.
Így esengtem szerelmedet
maró, keserű könnyet öntve,
s így csaltad meg legnemesebb
érzéseimet mindörökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Keblek
Szerelmem szép halmai, a kegyetlen
és kihívó,...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
» Csak ne mosolyognál...
Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy...
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
» Nászi ének
Szeretlek. Ám előtted nem kuszom.
Öblös...
» Lottihoz
Míg nekem lángolt szerelmed,
Míg enyémnek...
|
