A klastrom előtt koldus állt
alamizsnáért könyörögve
szenvedés, éhség, szomjuság
gyötörte, ványasztotta, törte.
Nem kért csak egy csepp kenyeret,
szeme tele volt gyötrelemmel,
és markába követ vetett
valami irgalmatlan ember.
Így esengtem szerelmedet
maró, keserű könnyet öntve,
s így csaltad meg legnemesebb
érzéseimet mindörökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kései vallomás Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» Érzelem Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Álmomban Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» Észrevétlenül Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Végre! Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» A' Le-szált Galambhoz Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
|