Szerelmem szép halmai, a kegyetlen
és kihívó, homályos ormoké ti,
tűz-fennsíkok, melyekhez csókkal érni
úgy vágyna a száj tiszta hevületben.
Már kigyúlok, ha csak szemembe rebben
e gyönyörűség, mit a kéz becézni
úgy sietne, míg sötét fény igézi
éberen őrködő tekintetetben.
Szerettem volna érezni a keblek
langymelegét, lágy rózsa-ragyogását,
mint két gyümöcsöt, tenyerembe ejtvén.
De nem lehetett, mert a hirtelen fény,
mely szemedből villant, jegesen átjárt,
s visszavonulást parancsolt kezemnek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ódondad kérelem még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed...
» Litánia Hittel és emberséggel
Erős te, kit vállallak,...
» (ismeretlen) A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy...
» Ölelj meg, kedvesem Ölelj meg, kedvesem, csókolj, szorongass,
lehelj...
» Nyolc sor Nem is tudom,
hogy mi van a gyönyör alján
hogy...
» Nagynéha Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Első szerelem Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Szerelmesek Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
|