|
Szerelmem szép halmai, a kegyetlen
és kihívó, homályos ormoké ti,
tűz-fennsíkok, melyekhez csókkal érni
úgy vágyna a száj tiszta hevületben.
Már kigyúlok, ha csak szemembe rebben
e gyönyörűség, mit a kéz becézni
úgy sietne, míg sötét fény igézi
éberen őrködő tekintetetben.
Szerettem volna érezni a keblek
langymelegét, lágy rózsa-ragyogását,
mint két gyümöcsöt, tenyerembe ejtvén.
De nem lehetett, mert a hirtelen fény,
mely szemedből villant, jegesen átjárt,
s visszavonulást parancsolt kezemnek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Dacos barna lányka...
Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én...
» Szerelem
Minden érzésünknek anyja a szerelem,
Ez olly...
» Megkövetés
Ha haragszol, megkövetlek;
Békélj meg, szép...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden...
» Egy hölgyhöz
Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
|
