|
Szerelmem szép halmai, a kegyetlen
és kihívó, homályos ormoké ti,
tűz-fennsíkok, melyekhez csókkal érni
úgy vágyna a száj tiszta hevületben.
Már kigyúlok, ha csak szemembe rebben
e gyönyörűség, mit a kéz becézni
úgy sietne, míg sötét fény igézi
éberen őrködő tekintetetben.
Szerettem volna érezni a keblek
langymelegét, lágy rózsa-ragyogását,
mint két gyümöcsöt, tenyerembe ejtvén.
De nem lehetett, mert a hirtelen fény,
mely szemedből villant, jegesen átjárt,
s visszavonulást parancsolt kezemnek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
» A hóvirág
A misén ott volt Ida is,
a szép halvány...
» Csupán magamtól bucsuzom
Aranyom, én kies parti termőfád
Akartam volna...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
|
