|
Szerelmem szép halmai, a kegyetlen
és kihívó, homályos ormoké ti,
tűz-fennsíkok, melyekhez csókkal érni
úgy vágyna a száj tiszta hevületben.
Már kigyúlok, ha csak szemembe rebben
e gyönyörűség, mit a kéz becézni
úgy sietne, míg sötét fény igézi
éberen őrködő tekintetetben.
Szerettem volna érezni a keblek
langymelegét, lágy rózsa-ragyogását,
mint két gyümöcsöt, tenyerembe ejtvén.
De nem lehetett, mert a hirtelen fény,
mely szemedből villant, jegesen átjárt,
s visszavonulást parancsolt kezemnek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Veszélyes játék
gész világ hódolt, leányka,
S te mindenkit...
» Szerelemvágy
Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» Te
Micsoda áram zuhog át rajtunk!
Mint...
» Bűvös, szép őszi ég vagy
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» Dal
Szép szűz! mikor szivem deli
Pompájú képed'...
|
