|
Szerelmem szép halmai, a kegyetlen
és kihívó, homályos ormoké ti,
tűz-fennsíkok, melyekhez csókkal érni
úgy vágyna a száj tiszta hevületben.
Már kigyúlok, ha csak szemembe rebben
e gyönyörűség, mit a kéz becézni
úgy sietne, míg sötét fény igézi
éberen őrködő tekintetetben.
Szerettem volna érezni a keblek
langymelegét, lágy rózsa-ragyogását,
mint két gyümöcsöt, tenyerembe ejtvén.
De nem lehetett, mert a hirtelen fény,
mely szemedből villant, jegesen átjárt,
s visszavonulást parancsolt kezemnek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dacos barna lányka...
Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
...
» Bágyadt csillag...
Bágyadt csillag, mit tündökölsz
Oda fenn az...
» Szélmalom
Forog a szélmalom négyes vitorlája,
Hüvös esti...
» Addio!
Köszönöm, hogy hamis voltál,
Mert láncamrul...
» Valódi élvezet
S ha ád az ég egy édes órát,
S beszélhetünk...
|
