|
Szerelmem szép halmai, a kegyetlen
és kihívó, homályos ormoké ti,
tűz-fennsíkok, melyekhez csókkal érni
úgy vágyna a száj tiszta hevületben.
Már kigyúlok, ha csak szemembe rebben
e gyönyörűség, mit a kéz becézni
úgy sietne, míg sötét fény igézi
éberen őrködő tekintetetben.
Szerettem volna érezni a keblek
langymelegét, lágy rózsa-ragyogását,
mint két gyümöcsöt, tenyerembe ejtvén.
De nem lehetett, mert a hirtelen fény,
mely szemedből villant, jegesen átjárt,
s visszavonulást parancsolt kezemnek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha rám tekintesz
Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» Mulandóság
Tél van, hólepte szép fehér hideg tél,
elmúlt a...
» Készség
Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy...
» A boldogság
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Szerelmünk éneke
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint...
» Oh de mennyit...
Oh de mennyit néztelek már,
S mégis mindig...
|
