|
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak, aki voltál -
Asszony, esendő, árva lélek,
Mi lesz, mi lesz, mi lesz belőled:
Utszélre hullott liliomszál.
Arcod fordulhat már a napnak;
Kitárhatod vezeklő melled;
Kérő könnyeid omolhatnak;
Nem várhatsz soha már irgalmat,
Ha én akkor föl nem emellek.
Ne sirj, ne sirj, - igy szólok hozzád;
Nem érnek itt az esküvések.
Kivülem nincsen bizonyosság.
Kelj fel! törüld le könnyes orcád:
Az én hitem megtartott téged.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Kocsizó
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
|
