|
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért tőled, néma halott,
Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle,
Boldogan virulsz, ahol vagy, ott.
Oh! ha leszállnál a magas égből
S lelkem akarnád vídítani,
Könnyem, mely most hull sűrűn szememből,
Nem volna tovább mért ontani.
Vagy ragadjál ki, hő szerelmeddel
Földi posványság csápjaibul,
Várlak epedve, kedvesem! jöjj el!
Szánd meg a könnyem, mely egyre hull.
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kér tőled, néma halott.
Nem szeretsz már te, nem hallsz felőle,
Nem kellesz nékem, oh! átkozott!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Még egy csók
Még egy csók - és soha többé!
Isten áldjon...
» A Dunán
Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó...
» Mutamur
Emlékszik az arany napokra,
Ugy-e, emlékszik,...
» Kegyvesztett bűbáj
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan...
» Fogytán a rím...
Fogytán a rím. Halkabban csendül,
Tudtam egy...
» Szerelmi viszály
Eredj, ne lássam itt többé tekinteted,
Az éjnél...
» Tavaszdal
Darvak röpülnek át
Kinyilt folyók felett,
Hirde...
» Szélmalom
Forog a szélmalom négyes vitorlája,
Hüvös esti...
» Dobd el!...
Dobd el a cigarettát!
most már hadd szíjja...
|
