Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért tőled, néma halott,
Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle,
Boldogan virulsz, ahol vagy, ott.
Oh! ha leszállnál a magas égből
S lelkem akarnád vídítani,
Könnyem, mely most hull sűrűn szememből,
Nem volna tovább mért ontani.
Vagy ragadjál ki, hő szerelmeddel
Földi posványság csápjaibul,
Várlak epedve, kedvesem! jöjj el!
Szánd meg a könnyem, mely egyre hull.
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kér tőled, néma halott.
Nem szeretsz már te, nem hallsz felőle,
Nem kellesz nékem, oh! átkozott!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mutamur Emlékszik az arany napokra,
Ugy-e, emlékszik,...
» A szolgalegény Fáj a szivem, majd meghasad;
Szeretnélek, de...
» A Dunán Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó...
» Idegen erdőben Az őszi avart rovom untalan,
Árva szívemnek...
» Gyöngylelet Boldog vagyok, mint senki más,
és mégis kedvem...
» Tavaszkor Mikor az égen
Mosolygón, szépen
Tavasz sugára...
» Bucsú Add még a kis kezet
Forrón hadd csókolom,
Oh!...
» Népdal Elmennék én innen messze, messze,
Sohse jönnék...
» Tavaszdal Darvak röpülnek át
Kinyilt folyók felett,
Hirde...
|