|
Az őszi avart rovom untalan,
Árva szívemnek mély bánata van,
Ez az erdő csak a gyászomat látja
És én csak ősszel értem el e tájra!
Valamikor, nem is rég, érezem,
Ide járt ki sok titkos szerelem
És üdvösségét elrejtette némán
Ez erdőbe, mely hervadozva néz rám.
Bocsásd meg erdőm, hogy egyedül jöttem,
Hogy köd utánam és hogy köd előttem,
Hogy csókok tanyáján, dalok helyén:
Tűnt álmaimat temetgetem én.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmi viszály
Eredj, ne lássam itt többé tekinteted,
Az éjnél...
» Szélmalom
Forog a szélmalom négyes vitorlája,
Hüvös esti...
» Tavaszdal
Darvak röpülnek át
Kinyilt folyók felett,
Hirde...
» Nem engedték...
Nem engedték hogy megcsókoljam,
mikor hosszú...
» Mutamur
Emlékszik az arany napokra,
Ugy-e, emlékszik,...
» A nóta vége
Azt mondod: rossz volt, megveted,
Találsz te...
|
