|
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke méhtől
Kis ujja sebhetődvén,
Sírt, jajgatott, s azonnal
Hol futva, hol repülve
Sietett kegyes Venushoz:
Jaj! jaj fiadnak! (úgy mond)
Oda van, kegyes Citére!
Oda van fiadnak élte!
Ím egy parányi sárkány,
Kit méhnek híj paraszt nép,
Megmart hegyes fogával!
Felel erre szép Citére:
Ha egy kicsinyke méhnek
Fúlánkja annyi kínt hoz,
Melly kínja lészen annak,
Kupidó! kit te sebhetsz?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Felhők útján
Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy...
» A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
» Azt kérdik...
Azt kérdik, hogy mért szeretlek,
Mért imádlak,...
» Jusson egyszer még eszedben...
Jusson egyszer még eszedben,
Kit metszettél bé...
» Séta az alkonyatban
A setét bolt nagy üvegablakán
Figyelt ki, s...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
|
