|
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke méhtől
Kis ujja sebhetődvén,
Sírt, jajgatott, s azonnal
Hol futva, hol repülve
Sietett kegyes Venushoz:
Jaj! jaj fiadnak! (úgy mond)
Oda van, kegyes Citére!
Oda van fiadnak élte!
Ím egy parányi sárkány,
Kit méhnek híj paraszt nép,
Megmart hegyes fogával!
Felel erre szép Citére:
Ha egy kicsinyke méhnek
Fúlánkja annyi kínt hoz,
Melly kínja lészen annak,
Kupidó! kit te sebhetsz?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Átok
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
» A' Győzhetetlen Szív
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» Fogva
Hamis egy tőr szépséged, leányka,
Hamis egy...
» Lotti
Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
» Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
» Mindig...
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
|
