|
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke méhtől
Kis ujja sebhetődvén,
Sírt, jajgatott, s azonnal
Hol futva, hol repülve
Sietett kegyes Venushoz:
Jaj! jaj fiadnak! (úgy mond)
Oda van, kegyes Citére!
Oda van fiadnak élte!
Ím egy parányi sárkány,
Kit méhnek híj paraszt nép,
Megmart hegyes fogával!
Felel erre szép Citére:
Ha egy kicsinyke méhnek
Fúlánkja annyi kínt hoz,
Melly kínja lészen annak,
Kupidó! kit te sebhetsz?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Lotti
Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
» Névnapi köszöntés
Kár hogy a pap megkeresztelt,
Jobb volnál...
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Mindig...
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
» Álmok asszonya
Ki vagy, honnan jössz, szép, sápadt asszony,
Kiv...
|
