|
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke méhtől
Kis ujja sebhetődvén,
Sírt, jajgatott, s azonnal
Hol futva, hol repülve
Sietett kegyes Venushoz:
Jaj! jaj fiadnak! (úgy mond)
Oda van, kegyes Citére!
Oda van fiadnak élte!
Ím egy parányi sárkány,
Kit méhnek híj paraszt nép,
Megmart hegyes fogával!
Felel erre szép Citére:
Ha egy kicsinyke méhnek
Fúlánkja annyi kínt hoz,
Melly kínja lészen annak,
Kupidó! kit te sebhetsz?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búsongás
Ím, a tavasz vége még el sem érkezett,
Máris a...
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Dal a dús királyról
Tudod a dalt a dús királyról?
Mindene volt, mit...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» Jöttél a parkon
Láttalak egyszer.
Tavaszi tűzben mentél a...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
|
