|
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke méhtől
Kis ujja sebhetődvén,
Sírt, jajgatott, s azonnal
Hol futva, hol repülve
Sietett kegyes Venushoz:
Jaj! jaj fiadnak! (úgy mond)
Oda van, kegyes Citére!
Oda van fiadnak élte!
Ím egy parányi sárkány,
Kit méhnek híj paraszt nép,
Megmart hegyes fogával!
Felel erre szép Citére:
Ha egy kicsinyke méhnek
Fúlánkja annyi kínt hoz,
Melly kínja lészen annak,
Kupidó! kit te sebhetsz?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az emlékezethez
Zengő madár az elszáradt ágon,
Harmatcsepp a...
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
» Nem mehetek hozzád
Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
» Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
» Vágy
Egy szent, egy égi csókot esd - leányka!
Zajongv...
» A csermelyhez
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» Légy vidám...
"Légy vidám, kétségbeesve;
Maradj büszke,...
» Reszket a szivemnek...
Reszket a szivemnek
Minden fájó hurja,
Pengeti...
|
