|
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten komor híre buzog, szádból pedig
csak lehellete egy kitáruló, szelíd
égi csűrnek, egy learatható világnak.
Tiszta kristály, vagy sötét rombolás vagy?
Nem, nem tudom… A teljes gyönyört elfedi
kozmikus kapzsisága s a csillagközi
szívdobogás, mely szerelemből árad.
Nem tudom, a halál, vagy az élet vagy-e?
Rózsát érintek-e benned, vagy csillagot,
Istent, vagy téged hívlak-e, ha jajdulok?
Mint vízben káka, nád, vagy föld süket köve,
csak azt tudom: tágas, szép délután ragyog,
csak azt, hogy férfi vagyok, s szívedhez futok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Régen, ó, be régen lebegnek előttem...
Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú...
» Átok
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Ideál
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként...
» Emlékkönyvbe
Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve...
» Csak ne mosolyognál...
Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy...
» Ha te ugy szeretnél...
Ha te ugy szeretnél
Ahogy én szeretlek,
De...
|
