|
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten komor híre buzog, szádból pedig
csak lehellete egy kitáruló, szelíd
égi csűrnek, egy learatható világnak.
Tiszta kristály, vagy sötét rombolás vagy?
Nem, nem tudom… A teljes gyönyört elfedi
kozmikus kapzsisága s a csillagközi
szívdobogás, mely szerelemből árad.
Nem tudom, a halál, vagy az élet vagy-e?
Rózsát érintek-e benned, vagy csillagot,
Istent, vagy téged hívlak-e, ha jajdulok?
Mint vízben káka, nád, vagy föld süket köve,
csak azt tudom: tágas, szép délután ragyog,
csak azt, hogy férfi vagyok, s szívedhez futok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
» Álmok asszonya
Ki vagy, honnan jössz, szép, sápadt asszony,
Kiv...
» Buza közé...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» Ne gondolj reám
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd...
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» A szénégető leány
Az erdőt járod - cseng az éneked.
Pogány...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
|
