|
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten komor híre buzog, szádból pedig
csak lehellete egy kitáruló, szelíd
égi csűrnek, egy learatható világnak.
Tiszta kristály, vagy sötét rombolás vagy?
Nem, nem tudom… A teljes gyönyört elfedi
kozmikus kapzsisága s a csillagközi
szívdobogás, mely szerelemből árad.
Nem tudom, a halál, vagy az élet vagy-e?
Rózsát érintek-e benned, vagy csillagot,
Istent, vagy téged hívlak-e, ha jajdulok?
Mint vízben káka, nád, vagy föld süket köve,
csak azt tudom: tágas, szép délután ragyog,
csak azt, hogy férfi vagyok, s szívedhez futok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Vágy
Egy szent, egy égi csókot esd - leányka!
Zajongv...
» Elaludt
Elaludt a tónak ringatója,
Elaludt az esti...
» Jöttél a parkon
Láttalak egyszer.
Tavaszi tűzben mentél a...
» Öklöd drága ütése
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Esős nap
A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
» Fogva
Hamis egy tőr szépséged, leányka,
Hamis egy...
|
