|
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten komor híre buzog, szádból pedig
csak lehellete egy kitáruló, szelíd
égi csűrnek, egy learatható világnak.
Tiszta kristály, vagy sötét rombolás vagy?
Nem, nem tudom… A teljes gyönyört elfedi
kozmikus kapzsisága s a csillagközi
szívdobogás, mely szerelemből árad.
Nem tudom, a halál, vagy az élet vagy-e?
Rózsát érintek-e benned, vagy csillagot,
Istent, vagy téged hívlak-e, ha jajdulok?
Mint vízben káka, nád, vagy föld süket köve,
csak azt tudom: tágas, szép délután ragyog,
csak azt, hogy férfi vagyok, s szívedhez futok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Felhők útján
Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy...
» Reszket a szivemnek...
Reszket a szivemnek
Minden fájó hurja,
Pengeti...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Leányhoz
Kedves leány, ne fuss, ne hagyj!
Hiszen te egy...
» Buza közé...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» A multért
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak...
|
