|
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten komor híre buzog, szádból pedig
csak lehellete egy kitáruló, szelíd
égi csűrnek, egy learatható világnak.
Tiszta kristály, vagy sötét rombolás vagy?
Nem, nem tudom… A teljes gyönyört elfedi
kozmikus kapzsisága s a csillagközi
szívdobogás, mely szerelemből árad.
Nem tudom, a halál, vagy az élet vagy-e?
Rózsát érintek-e benned, vagy csillagot,
Istent, vagy téged hívlak-e, ha jajdulok?
Mint vízben káka, nád, vagy föld süket köve,
csak azt tudom: tágas, szép délután ragyog,
csak azt, hogy férfi vagyok, s szívedhez futok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig...
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
» Az emlékezethez
Zengő madár az elszáradt ágon,
Harmatcsepp a...
» Samariai asszony
Itt azt mondják, tisztátalan vagyok,
Ki...
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
» Két sziv között
A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod,...
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
|
