|
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten komor híre buzog, szádból pedig
csak lehellete egy kitáruló, szelíd
égi csűrnek, egy learatható világnak.
Tiszta kristály, vagy sötét rombolás vagy?
Nem, nem tudom… A teljes gyönyört elfedi
kozmikus kapzsisága s a csillagközi
szívdobogás, mely szerelemből árad.
Nem tudom, a halál, vagy az élet vagy-e?
Rózsát érintek-e benned, vagy csillagot,
Istent, vagy téged hívlak-e, ha jajdulok?
Mint vízben káka, nád, vagy föld süket köve,
csak azt tudom: tágas, szép délután ragyog,
csak azt, hogy férfi vagyok, s szívedhez futok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» Fogva
Hamis egy tőr szépséged, leányka,
Hamis egy...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Ideál
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként...
» Rajongás
Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák...
» Boldogtalan vagyok...
Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
|
