|
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten komor híre buzog, szádból pedig
csak lehellete egy kitáruló, szelíd
égi csűrnek, egy learatható világnak.
Tiszta kristály, vagy sötét rombolás vagy?
Nem, nem tudom… A teljes gyönyört elfedi
kozmikus kapzsisága s a csillagközi
szívdobogás, mely szerelemből árad.
Nem tudom, a halál, vagy az élet vagy-e?
Rózsát érintek-e benned, vagy csillagot,
Istent, vagy téged hívlak-e, ha jajdulok?
Mint vízben káka, nád, vagy föld süket köve,
csak azt tudom: tágas, szép délután ragyog,
csak azt, hogy férfi vagyok, s szívedhez futok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» Jusson egyszer még eszedben...
Jusson egyszer még eszedben,
Kit metszettél bé...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» Lennék én folyóvíz...
Lennék én folyóvíz,
Hegyi folyam árja,
Ki...
» Öklöd drága ütése
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint...
|
