|
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani lángom;
Szinte halék, s tőled nem jöve lyányka segéd.
Hívtalak, ah szaladál; ömlött szemem árja, nevetted,
S nem hallád, Echo mint veri vissza jajom.
Légyen egész éjjel - bár csókjaid árja habozzék
Arcán - mély aluvás, ó Chloe, pásztorodon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
|
